Tengerek felől
Beküldte Csilla - 2017, február 24 - 14:40
Lepkeszárnyait kibontogatja,
lassú rebbenéssel száll le ránk az est,
minden álmot égő, bús lilára fest.
Tengerek felől seregnyi cseppben
érkező zajokba fúl a gyönge hit,
s elmorzsolja még utolsó könnyeit.
Lelkiismeret szavára népünk
porba néz remegve, mint a tört rabok,
halk imánk az éjnek torkán fölsajog.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2017, február 24 - 14:46
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Csodás vers, szép lejtéssel, tartalommal.
Erzsike
Csilla
2017, február 25 - 14:51
Permalink
Köszönöm a figyelmedet és a
Köszönöm a figyelmedet és a véleményedet, kedves Erzsike! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2017, február 25 - 18:30
Permalink
Szép. Gondolkodni kell rajta.
Szép. Gondolkodni kell rajta.
Csilla
2017, február 26 - 10:32
Permalink
Akkor nem lett túl jó...:)
Akkor nem lett túl jó...:) Köszönöm, Irénke!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2017, február 26 - 13:47
Permalink
Ó, dehogynem!!!!!
Ó, dehogynem!!!!!