Szótlanul
Beküldte Csilla - 2017, február 14 - 22:23
Az arcod nézem szótlanul,
szemedre könnyű pára hull.
Emlékek égi lángja lobban,
mosolyra gyúl a csillagokban.
A jóra gondolj, mondanám,
s úgy őrizz kettőnk volt-dalán,
foltot ne hagyj a lelkemen,
mikor kezed elengedem.
S a szívre csendet szór a szél,
levetve terhét útra kél.
Bocsáss meg, kérlek, arcom pírban,
hogy elbúcsúzni mégse bírtam.
Hozzászólások
hubart
2017, február 15 - 11:28
Permalink
Kedves Csilla, versed
Kedves Csilla, versed szóhasználata, tartalmi megjelenítése figyelemfelkeltő, formailag is kitűnő! Négyes és ötödfeles jambikus soraidat nem soronként váltogatod, hanem párosával, hiszen a páros rímek is így kívánják. Tudásod, szorgalmad előtt újra és újra megemelem a kalapomat! :)
Mysty Kata
2017, február 15 - 14:27
Permalink
Égbe emelsz!!!!Zseniális!
Égbe emelsz!!!!Zseniális!!Viszem..Ölellek!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2017, február 15 - 17:20
Permalink
Remek vers!
Remek vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2017, február 15 - 18:48
Permalink
Köszönöm szépen! Kata, nagyon
Köszönöm szépen! Kata, nagyon tetszik a kép, amit választottál hozzá!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
vati
2017, február 15 - 19:39
Permalink
És én mit tehetnék még hozzá?
És én mit tehetnék még hozzá? Mintha hullámokon gyalogolnék...
Varga Tibor
Csilla
2017, február 16 - 12:17
Permalink
Köszönöm, hogy elolvastad és
Köszönöm, hogy elolvastad és szóltál róla, kedves Tibor.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/