A bárka búcsúja
Beküldte Csilla - 2016, június 29 - 22:53
Tenger árja zúg zokogva,
partján bárka dús homokba
ágyazódva, összetörve,
deszkatestét mossa össze
fürge szél a korhadó idővel.
Sárba hullt a messzilátó,
lencse végén cseppnyi, fájó
színes emlék, képe karcos,
hullám tükrén úszva tart most
délibábok csábító ölébe.
Villanásnyi csendbe zárva
ring a múlt előre-hátra,
napsugárnak fénye rajta,
hűvös mélynek lomha habja
végtelenbe futva égi hőt nyel.
Nem hiszem, hogy így akartad,
elveszett vagy, sír alattad
álmon túl a sűrű semmi.
Menj, ha nem tudsz elfeledni,
rám borult a pusztulás sötétje.
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, június 30 - 14:27
Permalink
Gyönyörű allagória,
Gyönyörű allagória, "napsugárnak fénye rajta, - "nem hisszük ,hogy így akarta"A történéseink útja, módja....Legyen szép délutánod, Csillám!Puszillak!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2016, június 30 - 23:17
Permalink
Köszönöm, drága Kata, a
Köszönöm, drága Kata, a figyelmedet! Ölellek
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2016, július 1 - 13:09
Permalink
Trocheusaid hullámverése a
Trocheusaid hullámverése a mélységekig kavarja fel az emberi érzelmek állóvizét. Nagyon szép kifejező képekkel dolgoztál. Szeretettel gratulálok, kedves Csilla!
Haász Irén
2016, július 1 - 16:27
Permalink
Ó, de szép...!!!
Ó, de szép...!!!
Csilla
2016, július 1 - 20:53
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy elbúcsúztatok Ti is ettől a bárkától. :) És köszönöm a véleményeteket is!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2016, július 2 - 10:28
Permalink
Kitűnő vers, különösen a
Kitűnő vers, különösen a harmadik strófa. Az remek!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2016, július 2 - 13:40
Permalink
Köszönöm a figyelmet!
Köszönöm a figyelmet! Próbáltam úgy is, hogy a 3. strófa legyen a zárás, picivel másabb értelmet kap úgy a vers, és nagyobb lélegzetnyi szünet is kellene a két utolsó versszak közé. Így jobbnak látom.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/