Zabolátlanul
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 9 - 12:13
Amikor már nem érint meg
a vágynak és szerelemnek
szívemen át beszivárgó
bús, édeskés, vad illata,
s holmi színes ködpárától
mentesen és tisztán látom
a vonzalom natúr arcát.
Akkor érezni fogom, s hiszem
együtt rezeg a holnapunk.
S engedtessék meg nekem az,
hogy szerethesselek csak így,
gát nélkül, zabolátlanul.
Hozzászólások
hzsike
2016, június 10 - 07:25
Permalink
Szép... Ölellek. Zsike :)
Szép...
Ölellek. Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, június 10 - 20:21
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen, ölellek.
Erzsike
hubart
2016, június 10 - 10:20
Permalink
Szép a versed gondolata,
Szép a versed gondolata, kedves Erzsike.
Nagygyörgy Erzsébet
2016, június 10 - 20:22
Permalink
Kedves Feri! Tudom rímtelen,
Kedves Feri!
Tudom rímtelen, de ez így akart kijönni...zabolátlanul...
Erzsike