Végképp
Beküldte vati - 2013, december 7 - 22:01
Ha torkodban elakad a szó,
ha kit szeretsz, kiált rád mordul,
ha tavaszod rideg, havazó,
arcod sírásba, vigyorba torzul,
nem hallod meg; a táj lélegzete
énekre hívna, de benne új zene,
verőfény, új remény nincs már,
kiürült végképp a szívbeli kincstár.
Gyomrod hiába háborog,
szádból is kifordul az étek,
sorsodat hiába átkozod,
hű asszony nincsen, szeretni vétek.
Így kifordulva önmagadból
kertedet járod, elbotlasz egy hanton,
s megadón várod, hogy a szíved
egy rozsdás szög hegyén fennakadjon.
2012. március
Hozzászólások
hubart
2013, december 8 - 10:37
Permalink
Hát ez igen szomorú tartalom,
Hát ez igen szomorú tartalom, de mint vers, nagyszerű!
vati
2013, december 8 - 11:45
Permalink
Lesz még talán vidámabb
Lesz még talán vidámabb tartalom is, de ahhoz az életemnek is vidámabbnak kell lennie, erre viszont most nem látok reményt. Ahol és ahogy most élek, a körülmények nem inspirálnak felszabadultan szép dalokra, ha olyat írnék, hazudnék. De sosem adom fel, közelebbi barátaim, akik jobban ismerik a sorsomat, engem "a nagy túlélőnek" neveznek. Nem részletezem ezeket a körülményeket, nehogy elborzadjatok, elég annyi, hogy "Orfeusz" még mindig nem látja az alagút végén a fénysugarat...
Varga Tibor
barnaby
2013, december 8 - 11:54
Permalink
Ajh, de keserű
Ajh, de keserű gondolatok...szép versben, gratulálok. A vershez...vidámabb gondolatokat kívánva üdvözöllek:B:)
vati
2013, december 8 - 12:49
Permalink
Viszont üdvözöllek, kedves
Viszont üdvözöllek, kedves Barna! Vidámabb élethez illenek vidámabb versgondolatok. Törekszem rá, akarom...
Varga Tibor
Szepesi Zsuzsanna
2013, december 8 - 12:06
Permalink
Igen, az elkeseredés is
Igen, az elkeseredés is szülhet gyönyörű verseket. Engem az előbb épp megrótak érte, miért komor a hang. De azt is meg kell írni, nem? Attól lehet még jó! Nyugtass meg, kedves Tibor! Mert én igenis gratulálok, hogy nem "álszenvelgőn", "álszenvedőn" írod meg, hanem életed tartalmát mutatod nekünk.
Szepesi Zsuzsanna
vati
2013, december 8 - 12:59
Permalink
Megnyugtatlak, kedves Zsuzsa,
Megnyugtatlak, kedves Zsuzsa, neked van igazad, s erre József Attila költészete a legjobb példa. Ha "Nagyon fáj", és mégis vidám verset ir a költő, akkor nem őszinte. A keserű vers egyben öngyógyítás a költőnek, az olvasónak pedig példa arra, hogy mindent túl lehet élni. És ez a példa egyben érték.
Varga Tibor
hzsike
2013, december 8 - 12:18
Permalink
Megérintően szép, szomorú
Megérintően szép, szomorú vers. Nekem valaki egyszer azt írta, hogy a beteljesületlenség, és a fájdalom szüli a legszebb verseket. Úgy érzem igaza van...
Szeretettel:Zsike :)
vati
2013, december 8 - 13:03
Permalink
Nagyon igaza volt annak, aki
Nagyon igaza volt annak, aki ezt írta, kedve Erzsike! Most is örömmel láttalak.
Varga Tibor
Balla Zsuzsanna
2015, augusztus 14 - 19:46
Permalink
Kedves Zsike! Egy kedves
Kedves Zsike! Egy kedves barátom, alkotótársam,Nézsi Zsuzsi is kapott valakitől egy ilyen véleményt: A fájdalom igaz, a többi csak barbi.
Mysty Kata
2013, december 8 - 13:07
Permalink
Sosem ürülhet ki Tibor, én
Sosem ürülhet ki Tibor, én megtapasztaltam. Minden utántölthető jó értelemben.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
vati
2015, november 9 - 19:53
Permalink
Így igaz, kedves Kata:
Így igaz, kedves Kata: utántöltődik, csak amíg az ember lelkéből ki nem vásik egy nagy csalódás, addig el kell telnie bizonyos időnek. Két és fél évig éltem egyött egy költőnővel, lektoráltam, megszekesztettem a kötetét, előszót írtam hozzá, versekre inspiráltam, végül az volt a búnöm, hogy "túl sokat adtam neki" a szívbeli kincsből. Akkor én is úgy éreztem: méltatlanra pazaroltam.
Varga Tibor
Haász Irén
2013, december 8 - 18:18
Permalink
Kedves Tibor, oly sok rendes
Kedves Tibor, oly sok rendes asszony van egyedül ebben a korban, világban... nehézség az életben sokszor akad, de egészséges kompromisszumokkal, megértéssel meggyőződésem, hogy "van új a nap alatt", és megtalálható...
vati
2013, december 8 - 19:16
Permalink
Biztosan sok van, kedves
Biztosan sok van, kedves Irénke, csak én még eggyel se találkoztam. De keresem tovább... Még mindig hiszek... Ez a két vers már közel két éve született...
Varga Tibor
Nagygyörgy Erzsébet
2015, augusztus 14 - 21:56
Permalink
Kedves Tibor! Szépségesen
Kedves Tibor!
Szépségesen szomorú versedet olvasva, kesergő verseim jutnak eszembe, nagyon mély érzelmeket hoz.
Erzsike
vati
2015, augusztus 15 - 14:06
Permalink
Verseim egy részében egy-egy
Verseim egy részében egy-egy életpillanatot ragadok meg, kedves Erzsike! Ez is egy ilyen pillanat volt... És milyen furcsa az élet, csak néhány napja, hogy újra megismétlődött...
Varga Tibor
Sztancsik Éva
2015, augusztus 15 - 00:23
Permalink
Kérlek bocsáss meg nekem,
Kérlek bocsáss meg nekem, hogy ha most értetlenkedni fogok. Ám...elöljáróban: versed nagyon magával ragadott, úgy érzelmileg, mint értelmileg. Őszintén tetszett. Viszont nem teljesen világos a különféle rímképletek alkalmazása. Első versszak: keresztrím, a második: páros. Harmadik: kereszt, míg a negyedik...magam sem tudom hirtelen. :) Csak a kíváncsiság vezérel, mert... nem látom a dolog funkcióját világosan. Elnézést, ha túl merésznek hiszem magam. :) Üdv. Éva
vati
2015, augusztus 15 - 14:09
Permalink
Kedves Éva, köszönöm a
Kedves Éva, köszönöm a felvetésedet. Bizony, afféle "törvényként" ismerjük ugye, hogy egy versen belül a megkezdett rímképletet tartani kell. Ezt a "törvényt" magam is ismerem, esztétaként (is) ismer el a költői szakma. Tartalom és forma egysége... Talán ismered ezt a követelményt. Itt a rímképletek váltakozását éppen a tartalom magyarázza. A kulcsot két sor adja, mégpedig a második sor és az utolsó versszak első sora. Ha az "kiált rád mordul", akit szeretsz, lélekben hirtelen zaklatottá válsz, el kell gondolkodnod, milyen reakcióval válaszolj. Ha ugyanolyan durván szólsz vissza, egyre durvább veszekedésbe torkollhat a helyzet. Ezért inkább ("az okos enged") hallgatsz, a kimondatlan szavak benned maradnak és elrákosodnak. (Édes testvérhúgomat a ki nem mondott szavak ölték meg 63 évesen.) Megpróbálsz magadra fegyelmet erőltetni, de a belső zaklatottság megmarad. Versbe kell írni, hogy a néma szavak beteggé ne tegyenek. Fegyelmezni próbálod magad, de mert a versben egyedül vagy, alkalmasint szabadjára engedheted az indulataidat, itt példának okáért a második versszak páros rímében. Aztán újra fegyelmezed magad, így lesz a harmadik versszak ismét keresztrímes, majd a negyedikben, a végső elkeseredés pillanatában nem csak "te" fordulsz ki önmagadból, hanem a vers formája is. Ez az úgynevezett félrím, amikor csak a második és a negyedik sorok csengenek össze. (NB: a rozsdás szög alkalmasint tartozéka a kertnek, ha ott valaha olyan munkák folytak, amelyekhez szögek szükségeltettek. Abban a kertben találtam bizony rozsdás szöget.) Üdv.: Tibor
Varga Tibor
Sztancsik Éva
2015, augusztus 15 - 22:10
Permalink
Kedves Tibor! Köszönöm szépen
Kedves Tibor!
Köszönöm szépen terjedelmes és igényes válaszodat, nagyjából hasonlóra számítottam. :) Igen...ismerek különféle "törvényeket", de nem mindig van kedvem (nekem sem) betartani azokat. Az utolsó versszak félrímes volta is derengett, ám szerettem volna Tőled hallani a magyarázatot, mivel...egész egyszerűen...a kíváncsiság hajtott. Nekem nem ennyire evidens a különféle érzelmi állapotok rím-technikai változtatása, viszont semmiképp nem kötnék bele a költői szabadságba. :) Nekem szintén akad jó-néhány hasonló szerkezetű, kötött formába terelt irományom. (Néhol rendesen "megcincálták". Nem itt. A szabadnak nevezett verseket kevésbé vesézik ki. Érdekes ez. Vajon miért van így? - Csak költői kérdés volt, költő nélkül, jelzőként használva. :)) További szép napokat kívánok. Szeretettel. Éva
lnpeters
2015, augusztus 15 - 14:41
Permalink
Hm, Tibor... Remélem, ezen
Hm, Tibor... Remélem, ezen már túl vagy...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
vati
2015, augusztus 16 - 21:25
Permalink
Ezen már igen, Lacikám...
Ezen már igen, Lacikám...
Varga Tibor
Becca
2015, november 10 - 00:53
Permalink
Hát ez bizony gyönyörű és
Hát ez bizony gyönyörű és remek vers.