Vénülő fa
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, szeptember 7 - 10:24
Vénülő tölggyé lényegülök át,
szikkadt odúmban senki sem lakik;
csak kuvik köröz ítéletnapig
fölöttem, s nézi e gyengülő fát.
Kúszó napsugár időz még velem,
ám az ősz szele belopja magát.
Hitegethetne, mint egy jó barát,
de belül érzem közelgő telem.
Már nem táncolnak csillagok útján
rőt leveleim lágy szellővállon.
Elmúlásomat egyszer se bánom,
mert lehetnék karfa Isten trónján.
Hozzászólások
Haász Irén
2014, szeptember 7 - 16:38
Permalink
Nekem ez nagyon tetszik,
Nekem ez nagyon tetszik, Dyona! Pontos, szép, tartalmas.
Nagygyörgy Erzsébet
2014, szeptember 8 - 09:45
Permalink
Kedves Irénke! Köszönöm, az
Kedves Irénke!
Köszönöm, az értő olvasást, örültem neked.
Erzsike
Schvalm Rózsa
2014, szeptember 7 - 18:24
Permalink
Nagyon szép, gratulálok!
Nagyon szép, gratulálok!
Nagygyörgy Erzsébet
2014, szeptember 8 - 09:46
Permalink
Kedves Rózsa! Először is ,ha
Kedves Rózsa!
Először is ,ha még nem késő, Boldog névnapot!
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Erzsike
barnaby
2014, szeptember 14 - 15:57
Permalink
Már nem táncolnak csillagok
Nagygyörgy Erzsébet
2014, szeptember 14 - 19:29
Permalink
Kedves Barnaby! Örülök, ha
Kedves Barnaby!
Örülök, ha tetszett, szeretettel fogadtalak.
Erzsike