Ajándék - Neked
Beküldte baramara - 2014, január 13 - 22:42
Kaptam valamit, mit eddig még sosem,
vágyat, ölelést, sok csodás titkot,
valami furcsa szál húz hozzád közel,
s a hamvadó tűz újból fellángolt.
Száz csillag rezgett éjtáncot felettünk,
oly közel volt, és nevetett a hold,
mi csak öleltünk és mindent feledtünk,
megszűnt a jelen, s tovatűnt a „volt”.
Kaptam tőled valamit, s most őrizem,
mint csillogó igazgyöngyöt tárlón,
cserébe magamból - mindent vétkezem,
életed többé soha ne fájjon.
Hozzászólások
Haász Irén
2014, január 14 - 19:08
Permalink
Kisebb fésüléssel ritmuson és
Kisebb fésüléssel ritmuson és rímeken, én úgy hiszem, a verseid - ez is - jók lesznek, kedves Baramara...
Javítani tudsz, ha a szerkesztés gombra kattintasz a versnél, és aztán mented.
Javaslom, olvasd el - a cikkeknél talán - a rímekről, és ritmusról írtakat, mindegyikünk hasznára váltak.
baramara
2014, január 14 - 20:16
Permalink
Köszönöm, kedves Irén.
Köszönöm, kedves Irén. Próbálkozom. Még csak 2 és fél éve írok verseket, van még tanulnivalóm! :)
ermi-enigma
2014, január 16 - 08:41
Permalink
"mi csak öleltünk és mindent
"mi csak öleltünk és mindent feledtünk,
megszűnt a jelen, s tovatűnt a „volt”."
igen....csodálatos sorok....
baramara
2014, január 16 - 10:22
Permalink
Köszönöm a látogatást, Imre!
Köszönöm a látogatást, Imre! :)