Szép a lelked, szépen írsz, de néha túlbonyolítod, ami unalmassá teszi, illetve a szóismétlésekre figyelj.
Például vegyük, csak egy mondatodat:
Néhány csutka volt már pokrócunk körül, ámbár ez mind az én művem volt, kis barátom ugyanis az egész gyümölcsöt megette, úgy ahogy volt.
Három volt van egy mondaton belül, az nagyon sok. Inkább ezeket tanuld meg kikerülni a túldiszítettség helyett.Mondjuk így:
Néhány csutka akadt már pokrócunk körül, ámbár ez mind miattam, kis barátom ugyanis az egész gyümölcsöt megette.
Az úgy ahogy volt-teljesen felesleges toldás, semmi funkciója. A volt szónak megvannak a helyei, de helyettesítésre nem szabad használni, lerontja az írást.
Köszönöm! :) Nem megfelelni akarok, és szabályok szerint sincs kedvem írni. Főként regényeket írok, a novellák "csak" az emlékeim lejegyzései. De köszi :)
Szép, átérezhető írás. Szóismétlések dolgában egyetértek Seával, és ez a regényekre ugyanúgy vonatkozik. Mi az, hogy nem akarsz megfelelni? Önmagadnak írsz? :) Bocsáss meg, nem kötekedni akarok, de ez a portál él az építő szándékú kritika lehetőségével.
Köszönöm! Igen, igaza van, írtam is. Nem akarok megfelelni: annyi csupán, hogy mikor írni kezdtem, kizárólag negatív dolgokat öntöttek rám. Ez és ez nem jó, az így nem lesz jó, ez meg azért nem jó. Hozzászoktam, megértettem, hogy semmi sem jó amit csinálok. Ami jó az az, hogy nem az olvasóim teszik ezt, hanem írók, szerzők. Ezért írok még ma is. Egyébiránt rendben, hogy ez a portál él az építő szándékú kritika lehetőségével, nincs ezzel az égvilágon semmi baj, sőt. De én kicsit "kívülálló" vagyok, sokáig éltem a tengerentúlon, és ott ahhoz szoktam hozzá, hogy nem szúrjuk egymást. Író az írót nem javítgatja, hanem vagy örül, hogy mindketten azok vagyunk, vagy csendben nyugtázza magában: "de jó, én jobban írok". :) Ha a hibáimra vagyok kíváncsi, szólok valakinek, hogy mondja el őket.
Tehát igen, magamnak írok. Csak szerencsére sokan olvasnak. :)
Mi, itt nem "szurkáljuk" egymást, sem másokat, a nagyon kezdőket sem. Segíteni akarunk, ezért a kritika. Én is kaptam (kapok is), néha rosszul esett, de hidd el, hogy a hasznomra volt, abból tanultam. A pozitív dolgokat is elmondjuk, láthatod. Ha valaki nem kér belőle, hát azt is elfogadjuk. Van számos irodalmi portál, ahol kölcsönösen körbedicsérik egymást, de nem tudom, hogy az kit mennyire boldogít. :) Amúgy tényleg jól írsz, kár lenne, ha kedvedet szegné egy-egy élesebb megjegyzés! Örülök, hogy sokan olvasnak.
Kedves Olivér, eszembe sem jutott szurkálódni, miért is tenném, teljesen mást írok és másként, csupán a szemetszúró hibákat említettem meg, amit észrevettem, miközben átfutottam az írásodat, nem veséztem ki...
Tudod, vannak akik valóban szúrkálódnak irigységből, olyankor én mindig megvédem az írásomat, méghozzá azért, mert megtudom, és én is nevetek.:)))Sok mosolyt neked is.
Hozzászólások
Haász Irén
2013, november 17 - 18:29
Permalink
Tanulságos emlék. Szívesen
Tanulságos emlék. Szívesen olvastam, szeretettel üdvözöllek.
-
2013, november 17 - 19:34
Permalink
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen
vati
2013, november 17 - 18:36
Permalink
Köszöntelek én is, kedves
Köszöntelek én is, kedves Olivér! Tetszett az írásod.
Varga Tibor
-
2013, november 17 - 19:34
Permalink
Köszönöm! :)
Köszönöm! :)
M. Karácsonyi Bea
2013, november 17 - 18:55
Permalink
Szép a lelked, szépen írsz,
Szép a lelked, szépen írsz, de néha túlbonyolítod, ami unalmassá teszi, illetve a szóismétlésekre figyelj.
Például vegyük, csak egy mondatodat:
Néhány csutka volt már pokrócunk körül, ámbár ez mind az én művem volt, kis barátom ugyanis az egész gyümölcsöt megette, úgy ahogy volt.
Három volt van egy mondaton belül, az nagyon sok. Inkább ezeket tanuld meg kikerülni a túldiszítettség helyett.Mondjuk így:
Néhány csutka akadt már pokrócunk körül, ámbár ez mind miattam, kis barátom ugyanis az egész gyümölcsöt megette.
Az úgy ahogy volt-teljesen felesleges toldás, semmi funkciója. A volt szónak megvannak a helyei, de helyettesítésre nem szabad használni, lerontja az írást.
Szeretettel
-
2013, november 17 - 19:37
Permalink
Köszönöm! :) Nem megfelelni
Köszönöm! :) Nem megfelelni akarok, és szabályok szerint sincs kedvem írni. Főként regényeket írok, a novellák "csak" az emlékeim lejegyzései. De köszi :)
hubart
2013, november 18 - 09:03
Permalink
Szép, átérezhető írás.
Szép, átérezhető írás. Szóismétlések dolgában egyetértek Seával, és ez a regényekre ugyanúgy vonatkozik. Mi az, hogy nem akarsz megfelelni? Önmagadnak írsz? :) Bocsáss meg, nem kötekedni akarok, de ez a portál él az építő szándékú kritika lehetőségével.
-
2013, november 18 - 11:19
Permalink
Köszönöm! Igen, igaza van,
Köszönöm! Igen, igaza van, írtam is. Nem akarok megfelelni: annyi csupán, hogy mikor írni kezdtem, kizárólag negatív dolgokat öntöttek rám. Ez és ez nem jó, az így nem lesz jó, ez meg azért nem jó. Hozzászoktam, megértettem, hogy semmi sem jó amit csinálok. Ami jó az az, hogy nem az olvasóim teszik ezt, hanem írók, szerzők. Ezért írok még ma is. Egyébiránt rendben, hogy ez a portál él az építő szándékú kritika lehetőségével, nincs ezzel az égvilágon semmi baj, sőt. De én kicsit "kívülálló" vagyok, sokáig éltem a tengerentúlon, és ott ahhoz szoktam hozzá, hogy nem szúrjuk egymást. Író az írót nem javítgatja, hanem vagy örül, hogy mindketten azok vagyunk, vagy csendben nyugtázza magában: "de jó, én jobban írok". :) Ha a hibáimra vagyok kíváncsi, szólok valakinek, hogy mondja el őket.
Tehát igen, magamnak írok. Csak szerencsére sokan olvasnak. :)
hubart
2013, november 18 - 12:16
Permalink
Mi, itt nem "szurkáljuk"
Mi, itt nem "szurkáljuk" egymást, sem másokat, a nagyon kezdőket sem. Segíteni akarunk, ezért a kritika. Én is kaptam (kapok is), néha rosszul esett, de hidd el, hogy a hasznomra volt, abból tanultam. A pozitív dolgokat is elmondjuk, láthatod. Ha valaki nem kér belőle, hát azt is elfogadjuk. Van számos irodalmi portál, ahol kölcsönösen körbedicsérik egymást, de nem tudom, hogy az kit mennyire boldogít. :) Amúgy tényleg jól írsz, kár lenne, ha kedvedet szegné egy-egy élesebb megjegyzés! Örülök, hogy sokan olvasnak.
M. Karácsonyi Bea
2013, november 18 - 12:17
Permalink
Kedves Olivér, eszembe sem
Kedves Olivér, eszembe sem jutott szurkálódni, miért is tenném, teljesen mást írok és másként, csupán a szemetszúró hibákat említettem meg, amit észrevettem, miközben átfutottam az írásodat, nem veséztem ki...
Tudod, vannak akik valóban szúrkálódnak irigységből, olyankor én mindig megvédem az írásomat, méghozzá azért, mert megtudom, és én is nevetek.:)))Sok mosolyt neked is.