Sötétbe, ködbe
Beküldte vati - 2013, szeptember 5 - 19:14
(Veronikámnak Virágomnak)
Te botló, tántorgó Szeretet!
Mi volt a lelked? Oltár.
Miért lett utad meredek,
hová, jaj, hová bujdokoltál?
Sötétbe, ködbe burkoltad magad,
Te, a teremtésben legártatlanabb!
Vérző ujjakkal kaparom az éj falát
sejtve, tán oda rejtekeztél
az oroszlán homály, a falánk
képzetek elől, míg bensőd e nyárban is tél,
itt nyújtom kezem, fogd meg, szent alak,
hogy a szakadék széléről visszarántsalak!
Hozzászólások
hzsike
2013, szeptember 5 - 20:42
Permalink
Torokszorító,
Torokszorító, gyönyörű!
Szeretettel voltam itt:Zsike
vati
2013, szeptember 6 - 12:09
Permalink
Köszönöm, Zsike! Szeretettel:
Köszönöm, Zsike! Szeretettel: Tibor
Varga Tibor
Mysty Kata
2013, szeptember 5 - 21:22
Permalink
Visszahoztad...ha csak egy
Visszahoztad...ha csak egy teremtő pillanatra...
Visszahoztad!!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
vati
2013, szeptember 6 - 12:10
Permalink
Vissza is hozom, Kata kedves!
Vissza is hozom, Kata kedves! Visszahozom...
Varga Tibor
M. Karácsonyi Bea
2013, szeptember 6 - 16:05
Permalink
Átérzem.... Az
Átérzem....
Az oroszlán-homály külön tetszik.
vati
2013, szeptember 6 - 16:13
Permalink
Szinte gondoltam, kedves Sea,
Szinte gondoltam, kedves Sea, hogy az oroszlán homály majd feltűnik neked. Örültem ittjártodnak. :)
Varga Tibor
Zajácz Edina
2013, szeptember 6 - 16:09
Permalink
Nagyon szép! Gratulálok
Nagyon szép! Gratulálok Tibor!
vati
2013, szeptember 6 - 16:15
Permalink
Köszönöm, Edina!
Köszönöm, Edina!
Varga Tibor
Nagygyörgy Erzsébet
2013, szeptember 8 - 08:59
Permalink
Kedves Tibor! Megértem az
Kedves Tibor!
Megértem az érzést, én is visszahoznám drága szüleimet.
Szeretettel Dyona