Életfogytiglan
Beküldte vati - 2013, augusztus 25 - 19:58
Mint ki súlyos bűnnel vétkezett,
belökték, csattant cella zárja,
megkötözék a merénylő kezet,
így vagyok kegyetlen bezárva.
Ártatlan minden randa vádban,
egész falum mára nékem börtön,
talán csak félig vagyok hazátlan,
bocsánatért mégsem könyörgöm.
Ha indulok szélvészes határnak,
falak között vezet kietlen út,
szemben sziszegve hókígyók másznak,
bokámba marnak; kínja rút.
Arcomba csap kemény, jeges ökle,
hull, csak hull rám tán utolsó telem,
életfogytiglan ez már örökre,
bennem is így hull. Könyörtelen.
2013. január 18.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, augusztus 26 - 10:39
Permalink
Mély, már -már letargikus
Mély, már -már letargikus "emberi sors"-ról üzensz! Szeretettel olvastalak! Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
vati
2013, augusztus 26 - 13:52
Permalink
Örülök, hogy érted és átérzed
Örülök, hogy érted és átérzed az üzenetet, kedves Kata! Szeretettel küldtem!
Varga Tibor
hzsike
2013, augusztus 26 - 11:20
Permalink
Nagyon megérintett ez a
Nagyon megérintett ez a gyönyörű vers, kedves Tibor. Mint egy mélyről feltörő, vigasztalan zokogás.
Szeretettel voltam itt: Zsike:)
vati
2013, augusztus 26 - 14:03
Permalink
Nézd csak meg a dátumot,
Nézd csak meg a dátumot, kedves Zsike! A "randa vád" hol volt még akkor? Bibliai bűn? Nem tudom, de talán emlékszel a januári kemény, viharos télre. A falum a külvilágtól el volt zárva, senki se tudta, vajon valahogy át tud-e vergődni a hótorlaszok között a mobilpék, meg az élelmiszerszállítók, hiszen még boltunk sincs. Megpróbáltam: gyalog 7 kilométer. Aztán minden irányban hófalakba ütköztem. Ez azonban csak a felszín. Mögötte valóban kemény, vigasztalan sors van, az orfeuszi út, amelynek még mindig nem látom a végét... Ezért zokog a vers, örülök, hogy meghallottad... Viszont szeretettel! Tibor
Varga Tibor
Schvalm Rózsa
2013, augusztus 26 - 13:16
Permalink
Nagyon szép. Szeretettel
Nagyon szép. Szeretettel olvastam.
Gratulálok! Rózsa
vati
2013, augusztus 26 - 14:04
Permalink
Köszönöm, kedves Rózsa!
Köszönöm, kedves Rózsa! Viszont szeretettel! Tibor
Varga Tibor
M. Karácsonyi Bea
2013, augusztus 26 - 13:35
Permalink
Mindig elkápráztatsz...
Mindig elkápráztatsz...
vati
2013, augusztus 26 - 14:11
Permalink
Pedig nem akarom, kedves Sea,
Pedig nem akarom, kedves Sea, én csak leírom, kiírom, ami mélyen bennem munkál. Az értésednek és a tetszésednek örülök, köszönöm...
Varga Tibor
ChristinaNadale
2013, augusztus 26 - 16:10
Permalink
Gyönyörű vers! Ritkán olvasok
Gyönyörű vers! Ritkán olvasok ennyire szépet. Megrázó volt, szerintem tökéletesen visszaadtad az érzéseket és gondolatokat. Szívből gratulálok! :)
vati
2013, augusztus 26 - 20:43
Permalink
Köszönöm, Krisztina!
Köszönöm, Krisztina!
Varga Tibor
Nagygyörgy Erzsébet
2013, augusztus 26 - 19:53
Permalink
Kedves Tibor! Rám is nagy
Kedves Tibor!
Rám is nagy hatással volt versed.
Szeretettel Dyona
vati
2013, augusztus 26 - 20:44
Permalink
Örülök, hogy olvastál, kedves
Örülök, hogy olvastál, kedves Dyona. Szeretettel: Tibor
Varga Tibor
Szepesi Zsuzsanna
2013, augusztus 26 - 21:17
Permalink
Megrázó képekkel szemlélteted
Megrázó képekkel szemlélteted ezt a kiszolgáltatottságot, kedves Tibor! Gratulálok versedhez!
Szepesi Zsuzsanna
vati
2013, augusztus 26 - 22:04
Permalink
Megéltem, átéltem és
Megéltem, átéltem és túléltem, kedves Zsuzsa! Köszönöm kedves szavaidat.
Varga Tibor
Molnarjozsef
2013, augusztus 27 - 08:17
Permalink
Kedves Tibor! Magas rezgésű,
Kedves Tibor!
Magas rezgésű, felemelően szép verset alkottál a veled
szemben elkövetett igazságtalanságon túllépve.
Gratulálok.
Üdv: József
vati
2013, augusztus 30 - 19:12
Permalink
Nézd csak, kedves József,
Nézd csak, kedves József, több mint másfél éves már ez a vers, és milyen furcsa, hogy az igazságtalanság, amire utaltál, egyfelől ismét aktuálissá tette, másfelől új, mélyebb, általánosabb értelmet is adott neki. Örülök, hogy ezt felimerted benne. Üdv: Tibor
Varga Tibor