Ha írok...
Ha verskedvelő vagy, nyersz!
Én ettől élek,
de él az is, aki a lelke kútját
kiszáradni nem hagyja...
Számomra csoda,
amint a versből boldogság árad ,
és a szívemmel látok.
A néma csend visszhangja szólít .
Nem adja fel, akinek
a szíve vidám...
Fakadó forrás - vályúja, itatója
szomjazóknak, a búsan
barangolóknak.
Nem talál utat sem ár, sem búhajó...
a vers belül hangadó...
Ha írok szabad vagyok, mint a madár ,
és szállok, szállok a gondolat nyomán...
aztán - landolok az öröm kis fokán.
Vers a szeretőm...
Bennem fogan, bennem nő,
Kék madaramat éltető. Forrásvíz,
amely frissítő.
Aki nagyon szomjazik,
ebből bőven ihatik.
Mysty Kata
Hozzászólások
Mysty Kata
2011, december 28 - 19:39
Permalink
Érdekessége, hogy
Érdekessége, hogy apránként összejöttek egy versben...
Nagyon örültem és köszönöm a figyelmedet!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Schvalm Rózsa
2013, július 18 - 17:08
Permalink
Nagyon szépen megfogalmaztad
Nagyon szépen megfogalmaztad kedves Kata, ez így van.
Gratulálok! Szeretettel: Rózsa
Mysty Kata
2013, július 18 - 18:26
Permalink
Jóleső a dicséreted Rózsika!
Jóleső a dicséreted Rózsika!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"