A róna pásztorai

Őrtüzeket gyújtottak a pásztorok,
subáikból a csillagokat kémlelik,
mik égi táltos körüli vándorok,
s az eljövendő titok-mustját érlelik.

Sült hús-ízű füstre kuvasz rámorog
és az Alföldről pusztai szél érkezik,
mitől a gulyások cserzett-ráncosok,
s a Tisza ezer éves habja fékezik.

Ridegtől távol vannak a kántorok,
ez élet Vereckétől fogva létezik.
A legelőn néhány pernye vánszorog,
sok rónai láng hasábfára éhezik.

Gulya-úrnak nem kellenek vánkosok,
sorsuk tülök-szarvú szürkék közt élhetik.
Messze vannak a szép magyar városok,

s maga az idő velük együtt vénhedik.

 

Hozzászólások

Köszönöm az olvasást és a véleményt!:) Igen, előbb a két rímesekből szeretnék valami érdemlegeset kihozni, kicsit félek továbbépítkezni, de meg fogom próbálni!:) A pernye az a mit mondasz, a levegőben való lassú sodródását neveztem én el vánszorgásnak, nyilván nem valami jó kfejezőeszközt választottam. Aztááán a Tisza soránál teljesen igazad van, csak elkapott a hirtelen felindulás. 
A ridegnél pedig az álttartás fajtáját főnevesítettem (rideg állattartás). Szeretnék a véleményed többi részére is reagálni, de sajnos nem tudok, mert az eltűnt! :(:O

M. Karácsonyi Bea képe

Erős vers...tetszik a gondolatisága.

Köszönöm szépen!:)

Haász Irén képe

Azt érzem, amit Joe...

Túl sok a ragrím.

Köszönöm azolvasást, véleményt. Igazad van! :(:).

hzsike képe

Szép természeti képeket festettél ma is nekünk, kedves Kriszti. Mindig örömmel olvasom verseidet.

Zsike:)

Nagyon szépen köszönöm, kedves Zsike!:)