Gólya...
Még járd a vitustáncod, kelepelj gólyamadár,
hosszú lábad jó lesz ha odavágod, ne sajnáld!
Csak békára, szöcskére vágysz? Dögunalmas étrend!
Művészlelkek kicsúfolnak:Nézd a szerencsétlent!
Szép ruhád tollad, legyen mindig makulátlan!
Jó híred már túljár innen, s hetedhét-határban
nem repkedhetsz előttük csapzott tollkabátban!
Figyelj oda! Téged néznek egyenes adásban...
Gólya gólya,gólya, kémények lakója
szeresselek, vagy inkább lőjelek a tóba?
Békák örömére, cickányok jaj-ára
juttassalak talán ebek harmincadjára?
Ki nevel majd engem, ki hozza gyermekem,
tavasznyílás akkor nélküled hogy legyen?
Maradjunk annyiban: szép piros a csőröd
kemény a húsod is, ritkán libabőrös...
Harmatos fű, derékig ér gólyalábon állva
nem számít ha vizes leszel nem vagy hiú páva.
Ej de szép vagy ma te madár, a csőröd is tetszik!
Narancssárga, (nem is piros), majd megpirul estig...
Édes párom mondd merre jársz, jössz-e kikelettel?
Nádak-rétek sóhajtanak, érted langymeleggel.
Szállj le tágas fészkünkre, már kicsinosítottam
Hárman-négyen is megleszünk kényelemben ottan...
Hozzászólások
ChristinaNadale
2013, június 13 - 17:00
Permalink
Olyan kedves és szerethető ez
Olyan kedves és szerethető ez a vers! Gratulálok hozzá! :))
hzsike
2013, június 13 - 17:33
Permalink
Szeretettel olvastam szép
Szeretettel olvastam szép versedet itt is, kedves Barna.
Zsike:)
M. Karácsonyi Bea
2013, június 13 - 19:20
Permalink
Nagyon kedves vers, tetszett
Nagyon kedves vers, tetszett nekem is.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, június 13 - 22:08
Permalink
Kedves Barnaby! Édes kis
Kedves Barnaby!
Édes kis vers, szeretettel olvastam.
Dyona