Tavaszi zsibongás
Párnacihák, dunnahuzatok közé bélelt a Nap.
Ma minden szép. Az emberi lények is, mind valahány.
Zsibbadt erekbe megtért az élet, ölelni már,
szeretni, szeretne a szív, ha új reményre kap...
Megölel a föld, s az ég. Hozzád hajolnak
a kertben a ma még meztelen, vézna fák,
Te szemembe nevetnél újra, s érezném
a fűszeres tavaszt, az összes illatát...
Csókod a bor benne, édesebb, mint a méz
A frissen megtört menta, hűs leheleted
és citromillattal ölel mind két kezed.
Vajon miért nem éreztem mindezt már rég?
Ahogy táncoltak a széllel a mosott ruhák,
csak sejteni véltem, valahol közöttük jársz…
Illatot hordott hajad, mint levendula ág,
nevetéseddel nyílott tűzpiros tulipán...
Meglibbent lenge inged előttem könnyedén
szemnek szítva az éhét, ébredt vággyal a test.
Már nem volt senki más akkor, csak te meg én,
egymásnak is estünk ott nyomban úgy, egyenest...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, április 12 - 19:21
Permalink
A szerkezetről nem szólnék, a
A szerkezetről nem szólnék, a tartalma, hangulata vitt magával.Jó volt.
barnaby
2013, április 13 - 08:02
Permalink
Köszönöm Sea.Tudom
Köszönöm Sea.Tudom "összevisszaság" van a rímek között, de így jött elő a vers...:)azért próbálom majd rendbeszedni őket.:)
Mysty Kata
2013, április 13 - 16:27
Permalink
Barnabys vers, képsora nem
Barnabys vers, képsora nem szokványos , de szemnek és
szívnek is tetsző látványt és hangulatot ad..tetszett! Érdemes rajta dolgoznod még!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, április 13 - 19:13
Permalink
Engem is magával sodort a
Engem is magával sodort a vers hangulata.
Szeretettel olvastam ezt is. Zsike:)
hubart
2013, április 14 - 15:16
Permalink
Remek ennek a versnek a
Remek ennek a versnek a gondolatiséga, csakúgy mint friss, életszagú képi villága. A fomán lehet még csiszolni, de jó úton jársz. Gratulálok!