Fájdalom (2.)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, április 1 - 15:08
Teher alatt roskad testem,
fájdalomból sokat vettem.
Ez a csúnya, ravasz bélyeg,
talán már itt ragadt végleg.
Teher alatt roskad testem,
levenni én sosem mertem.
Foltos lelkem ki se mosom,
viselni is magam fogom.
Hozzászólások
hzsike
2013, április 1 - 18:50
Permalink
Szeretettel olvastam kissé
Szeretettel olvastam kissé szomorkás hangulatú versedet, kedves Dyona.
Zsike:)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 3 - 15:51
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm az
Kedves Zsike!
Köszönöm az olvasásod .
Szeretettel Dyona
hubart
2013, április 1 - 20:09
Permalink
Tetszik a versed, kedves
Tetszik a versed, kedves Dyona. Átjön a mondanivaló, és a forma is megoldott. Talán csak annyi kritikai megjegyzést fogalmaznék meg, hogy a vége mintha egy picit "leülne", hiszen az evidencia, hogy az ember maga viseli a saját lelkét. Ide vártam volna valami csattanófélét, vagy végkövetkeztetést.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 3 - 15:52
Permalink
Kedves Feri! Igazad van,
Kedves Feri!
Igazad van, írtam másik verziót.
Szeretettel Dyona
M. Karácsonyi Bea
2013, április 1 - 21:26
Permalink
Szépek a rímek, törekvésed a
Szépek a rímek, törekvésed a jóra, szépre érezhető.
Mégsem érzem versnek ezt a nyolc sort.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 3 - 16:25
Permalink
Kedves Sea Miller! Teljesen
Kedves Sea Miller!
Teljesen igaz, az eredeti verset Március elején átírtam, de nem lett olyan jó.
Figyelmetlenül, nem olvastam át, ez hiba volt részemről. Korrigáltam, visszatérő rímekkel írtam át, remélem jobb lett? Szeretettel Dyona
Mysty Kata
2013, április 1 - 21:45
Permalink
Csatlakozom Feri és Sea
Csatlakozom Feri és Sea véleményéhez..' 2. sorban a "csúnya""ravasz" nagyon köznyelvi....használt.
Sok szimoníma között válogathatunk : nyomorító, nyomot hagyó, test csúfító, torzító, rám nehezült,
Vagy! Mételyező kényszer-bélyeg, A talán gyengíti a mondanivalódat!
bizonnyal itt ragadt végleg.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 3 - 15:58
Permalink
Kedves Kata! Hibámat
Kedves Kata!
Hibámat észrevettem, átíráskor nem olvastam figyelmesen el.
Ezért sántít , de másik verzióban remélem jobb lett?
Szeretettel Dyona
M. Karácsonyi Bea
2013, április 1 - 21:46
Permalink
Ebben nagyban közrejátszik a
Ebben nagyban közrejátszik a vidám dallama, ritmusa, ami egy óvodás kiszámolóa hasonlít.
Míg a címe fájdalom.A világért sem akarlak bántani, de aki írásra adja a fejét, annak ezeket a dolgokat éreznie kell.
vati
2013, április 1 - 22:44
Permalink
Nos, kedves Dyona, alighanem
Nos, kedves Dyona, alighanem most egy kicsit keservesen csalódtál a saját versedben, hiszen magad ugye milyen szépnek találtad? Bemutatkozó rövid írásodban tudatod velünk, hogy "versekkel próbálkozol". Bizony ez is ama "próbálkozások" közé tartozik, a kérdés már most az, hogy meg tudnál-e lenni versírás nélkül. Anélkül, hogy konkrét választ várnék erre a kérdésre, feltételezem, hogy nem. Csak egy dolgot mindig szem előtt kell tartanod: verset írni nem az elismerésért kell, hanem egyfelől azért, mert nélküle nem tudnál élni, másfelől azért, hogy másoknak, az olvasóknak használj vele. A versírás egy bizonyos pontig szakma. Ugyanúgy megvannak az eszközei, mint a varrónőnek a tű, a cérna vagy a szobafestőnek a festék és az ecset. Te a költői szakmának bizonyos eszközeit már képes vagy használni, lám, itt milyen tökéletesen alkalmaztad a párosrímes, felező nyolcas formát, hogy egyéb költői eszközöknek mennyire vagy birtokában, az még nem derült ki. Azon gondolkozom, milyen tanácsokat tudnék adni a továbbiakra nézve. Az első és legfontosabb, hogy olvass minél többet, versolvasmányaidat pedig nagyon mélyen értelmezd, ne csak megállapítsd, hogy mennyire szépek, azt is fedezd fel bennük, hogy mitől szépek. Magyarán: fogd szaván az éppen olvasott költőt. Csodás dolgokat fogsz látni és tanulni. Például, és ez a legfontosabb: a költő átszűri a maga lelkén az őt körülvevő világot, saját képzeletével gazdagítja, és kifejezőeszközeinek teljes birtokában az így átszűrt, képzelettel gazdagított világot vetíti ki a műben, vagyis a környező világ objektumaiból, részleteiből egy új, saját világot alkot. Mi történt itt? Az, hogy a tartalom és a forma nem talált egymásra. A fájdalom, mint téma ellenállt a párosrímes, felező nyolcas formának. A fájdalom nem ebben a formában akart megszólalni. Akinek fájdalma, keserűsége van, az üvölt, ordít, visít, de legalább sír, zokog. Az út tehát, amerre vezetni szeretnénk: ahol élsz, kétféle világ vesz körül, egy természeti és egy emberi világ. A kettő egymásba játszik, hiszen valahol az ember is természeti lény. Ezt a világot figyeld meg, szűrd át a saját lelkeden, és alkoss belőle egy új, egy költői világot. Ha te valójában boldog vagy, nem írhatsz a fájdalomról, csak a boldogságod kifejezésével lehetsz a versedben igaz, őszinte. Ha valóban keserű az életed, akkor hagyd, hogy a téma válassza magának a formát, a ruhát, ne kényszerítsd olyan öltözékbe, amelyben nem érzi jól magát. Útravalóul neked, szeretettel: Tibor
Varga Tibor
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 3 - 16:06
Permalink
Kedvse Vati! Köszönöm, hogy
Kedvse Vati!
Köszönöm, hogy olvastad kissé sántítós versemet.
Ez azért lehet, mert egy hónapja írtam át az eredeti verset, de nem olvastam át.
Ez hiba volt, most az újabb verzió, talán jobb lett?
A tanácsokat köszönöm, megfogadom.
Szeretettel Dyona
barnaby
2013, április 3 - 16:12
Permalink
Nekem vers ez, tetszik is,
Nekem vers ez, tetszik is, ahogy fittyet hánysz a fájdalomra,talán azért is, mert a rossz, nevetve, elviselhetőbb...Na bumm! mi van ha fájM?...attól még élünk tovább...vele, a fájdalommal.Kedves Dyona, ez a pozitív életszemlélet, (talán jól érzem) -nekem szimpatikus. Szeretettel olvastalak:B:)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 3 - 16:27
Permalink
Kedves Barnaby! Valami
Kedves Barnaby!
Valami hasonlót akartam kifeljezni, talán mindenki másképpen értelmezi?
Köszönöm, hogy tetszett.
Szeretettel Dyona