Szabadon
Beküldte Poetta - 2013, január 1 - 10:26
Enyém a lélek magasztos háza:
otthonos súlytalanság hazája,
hol nem köt már téridő se törvény,
enyém a láz, hő, szabadságörvény.
Szívemet vágy kötetlen égre hajtja,
s vár a föld végtelen tengerpartja,
életromokon szublimál lelkem, –
kezem közül a súlyt elengedtem.
Vagyok felhőtlen évekbe rejtett
gyermek, kit várnak királyi termek,
élni és halni nem kell naponta, –
nem leszek napi vétkek halottja.
Fényes fiesta vár – terített asztal,
hol minden lélek Istent magasztal:
itt lehetek csak igazán enyém, –
kapitány egy új élet tengerén.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, január 1 - 14:09
Permalink
Szép a versed Zsuzsa!Éteri
Szép a versed Zsuzsa!Éteri hangulata is tetszik.
Ölelésem.
Zajácz Edina
2013, január 1 - 14:42
Permalink
Nekem is tetszik ez a versed
Nekem is tetszik ez a versed Zsuzsa:) Gratulálok hozzá!
Poetta
2013, január 1 - 15:40
Permalink
Nagyon szépen köszönöm a
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat
Zsu
hubart
2013, január 2 - 09:35
Permalink
Nagyon szép gondolat.
Nagyon szép gondolat. Tetszenek a képeid.