Már egyre több

Beküldte Léna - 2011, november 11 - 21:35

Már egyre több ködöt kavarnak
a bajt hozó, gúnyos szelek.
Fázik a fény is, megremeg.
Szúrósan száll a rőt avarnak
illata, ahogy lépkedek.

Sóhajos fák némán búsulják
elhullott álmaikat, és
nem oldja fel már feledés
elmúlt telek gleccsernyi súlyát.
Jól jönne most egy ölelés!

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2011, november 11 - 21:47

 Adassék meg Neked kívánom!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sea (nem ellenőrzött)

2011, november 11 - 21:50

Ölellek.

Léna

2011, november 11 - 21:54

:) Köszönöm nektek.

Weinberger

2011, november 11 - 22:08

Korrekt vers. (Ez tőlem elég nagy dícséret.) :)

Léna

2011, november 12 - 08:32

Nekem ennyi nagyos is elégséges. :)

Toma

2011, november 11 - 22:39

Nagyon szépen szőttél emberi érzelmeket a lélekkel felruházott őszi tájba. Fogadj el egy tanácsot, Ilyen sorok melle dukál egy jó cím, máskor próbáld ezt a hangulatot a címbe is bevinni.


Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2011, november 12 - 06:20

... és még ölelés.

lnpeters képe

lnpeters

2011, november 12 - 12:43

Ez nagyon jó! Kiválóan megkomponált vers, koncentrált üzenet.

Remek a forma szintjén, a szóhasználat és a képalkotás szintjén is.

Pete László Miklós (L. N. Peters)