Hatvanhárom lányos lábnyom
Beküldte Sztancsik Éva - 2023, július 20 - 10:12
(Inzertek)
Nagyanyám...
"csakúgy" volt nekem.
Nem koncepciózott.
Nem ismert különféle nevelés-elméleteket.
Nem készített játéktervezetet.
"Csakúgy" volt... - velem.
------
(Nagyhatalmú Idő
- szolgállak, míg élek -
eléd térdel lelkem
évsúlyoktól verten.
Megköszönöm mindazt,
mit emlékként adtál:
örömtelit, búsat...
régebbit és újat.
Remélem gyűlhet még
szomorú vagy vidám -
nem számít, csak legyen
telve velük fejem.)
------
Miként most...
szinte látom nagyanyám,
ahogy követem a tanyán,
úgy hetvenkettő nyarán....
Főleg alkonyat idejében,
mert féltem sötétben -
folyton lábnyomába léptem.
Duzzogott emiatt, zsörtölődött hosszan:
"Mindig sarkamban vagy,
te jány, mindig sarkamban vagy."
Nincs már tanya régen...
sem gyümölcsfák, sem orgonabokrok -
a sarki iskolát földbe-szántották,
talán csak a halom,
az a Polyákhalom"...
az talán még megvan -
hacsak a Jóerőbenlévők
azt is
el nem hordták.
(2023. július)
Hozzászólások
Haász Irén
2023, július 26 - 16:18
Permalink
Szép és fájó emlékeinket
Szép és fájó emlékeinket semmiféle jóerőben lévők el nem hordhatják.
Szomorkás versed nekem is nosztalgiát hordoz.
Sztancsik Éva
2023, szeptember 10 - 17:36
Permalink
Igen, Irénkém...köszönöm,
Igen, Irénkém...köszönöm, hogy itt voltál, szóltál. Ölellek.
lnpeters
2023, szeptember 11 - 22:05
Permalink
Szívet tépően szép...
Szívet tépően szép...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2023, szeptember 23 - 07:58
Permalink
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Köszönöm, hogy megtiszteltél...olvastál, kedves László.