lnpeters blogja

Névnapomon,
Névnapomon,
Sok munka az asztalomon.

Anikómat hazavárom,
S lovagolok betűháton.

Szeretnék dolgozni sokat,
Enyhe napsütés támogat.

Szent Lászlóról kapott nevem
Egyre büszkébben viselem.

Szeretek még élni nagyon;
Névnapomon,
Névnapomon....
 

Ma még hallgat a bronzkorunk,
Egykor hangos lehetett,
Vad viharok cikáztak a
Kárpát-medence felett.

Nem tudjuk még, ellenségtől
Védett-e az ősi Hring,
Akik a falon küzdöttek,
Ők voltak az őseink.

Talán a legnagyobb földvár
Gazdája volt itt az úr,
Nem tudjuk, hogy beszéltek-e
Termeiben magyarul.

A magyar nyelv nem lóháton,
Nem Urálból érkezett,
Innen ered, a bölcsője
Valahol itt lehetett.

Ha az ősi szót hallanánk,
Ha múltból szólna felénk,
Talán a vogulhoz képest

Egykori földi világok;
Lélekben mindenki látnok.

Tudjuk, hogy előttünk
Voltak;
Ma nem élők,
Nem is holtak.

Emléküket is elmossák
Az evolúciós dogmák.

Nem szeretnénk hosszú
Múltat;
Inkább becsapjuk magunkat.

Egykori földi világok;
Lelkünkbe süllyedt talányok.

Csöndes déja vu érzések
Mélyén pislákol a lényeg,

Vagy magányos múlt-forgácsok
Gyújtanak röpke világot,

De aztán dörög a kánon:
"Csak mi voltunk a világon,

És előttünk nem volt ember!"

Múlt és Jövő Balatonja
Hívásait egyre ontja.

Gyermekkori szép nyarakon
Ott volt nekem a Balaton.

Jelenkori szép nyarakon
Itt van a házam Sarkadon.

Jövőbeli szép nyarakon
Majd újra Bogláron lakom.


 

Szerelemben újra
Ketten;
Korosabban,
Csendesebben.

Bő harminc év ölel körül,
Minden napnak velünk örül.

Túl hatvanon mind a ketten,
Szerelemben,
Szeretetben.

Kéz a kézben -
Mindhalálig.
Élünk, amíg él
A Másik.

Szerelemben újra
Ketten;
Korosabban,
Csendesebben.


 

Humortalan lett a világ,
Fegyverkezik a butaság,

Bár hülyeség akad bőven,
Viccmesélés kiveszőben,

Mindenféle miniszterek
Ökör módra bömbítenek:

Gyilkos fegyverből nincs elég,
"Totális orosz vereség!"

Európa Bolondokház
Dühödten rakétákat ráz,

Atomról visít a tahó,
S kezébe fakard se való...

Humortalan lett a világ,
Nincsenek meghitt adomák,

Kiürül a retorika,
Porrá omlik a logika,

Ostoba monomániák
Torz haláltáncukat járják,

Apró mécs Idő-homokban,
Hol halványul, hol fellobban.

Nap hevíti, szél csitítja,
Míg lángját tartani bírja.

A közönyös vén homokban
Valami néha megdobban,

Csillámlik valami fényfolt,
Néha közel jön az égbolt.

Apró mécs - Időt keresztel...
Végül majd kialszik egyszer...

 

Trianon sem tart örökké,
De amikor tetemére
Gyűlnek majd a varjak,
Maradjunk
Tisztességesnek,
Embernek,
Magyarnak.


Trianon sem tart örökké,
De lehetett, vagy lehet még
Akármilyen hosszú,
Nekünk akkor sem lehet majd
Kenyerünk
A bosszú.

Trianon sem tart örökké,
De mikor a bitorlókra
Majd az Idő
Rágyújtja a házat,
Bennünk legyen hübrisz helyett
Béke és
Alázat.

Trianon sem tart örökké,
De mikor a volt haragos
Földön látjuk majd,
Arcra borulva,

Nem szobatiszta doktrínák
Maguktól nem adják alább.

A ráfogásos "haladás"
Lába csámpás, szeme csipás.

A világ már azon remeg,
A hülyék ne sértődjenek...

Dogma-kertben dudvát szedve,
Szakadékba lelkesedve.

Saját lábunk alá aknák...
Nem szobatiszta doktrínák..

 

Hamis múltat selejtezve
Tudjuk meg, mi is az
Eszme.

Végtelen a Történelem,
Sosem volt célja a jelen.

Győztes írta képleteket
Könyörtelenül eltemet.

Az Idő Isten szolgája,
Minden hatalom bírája.

Hamis múltat selejtezve
Elhull minden hamis eszme.

 

Időn túli sziklaszirten
Pihen csendesen az Isten.

Fáradt esők,
Hűvös nyarak;
Lomha fekete madarak.

Szamárhátíves vén Idő
Lent lassan mindent körbenő.

Korra kor fásultan köszön,
Minden csupa poshadt közöny.

A Szabad Akarat kevés..
Fejlődés
Vagy visszaesés?

Töpörödött világkánon
Kocog kilőtt tank-szamáron.

Idő alatt Atlantiszok
Halott szíve kongva dobog.

Időn túli sziklaszirten
Fejét csóválja az Isten.

 

Amikor nem védtük az országot,
Minden szomszéd a nyakunkra hágott.
Szerbek, románok, meg csehszlovákok
Rohanták le tüstént az országot,
Antant-vezetéssel nekünk estek,
Amit elvehettek, el is vettek...

Hittünk Wilson tizennégy pontjában,
Meg francia lovagiasságban,
Saját játszmánkban kibicek voltunk,
Békében hittünk -
De meglakoltunk.

Csak néztük
Néztük tehetetlenül,
Ahogy a területrabló
A nyakunkra ül...

Hej, ha akkor...
Mégis...
Mégis...
Fegyvert ragadunk,
Saját sorsunkról

Jót csak az kaphat,
Aki Jóra vár;
A Teremtés erre a srófra jár.

Ahol csak zokszó van télre, tavaszra,
Ott mindig lesz majd ok újabb panaszra.

Egyéni jövőnket nem Isten írja,
A pesszimizmus a boldogság sírja.

Azt képzeli a szarvas kapitális,
Hogy csak a gonoszság lehet "reális"...

Csak őszinte
Reményre jön
A Nyár;
Jót csak az kaphat,
Aki Jóra vár.

Ha a világ tótágast áll,
Majd lábára tottyan,
Ha "eszméi" váladéka
Szeme közé lottyan.

Ha eszetlen doktrínának
Pénz-szárnyai nőnek,
Akkor is alá van vetve
Istennek,
Időnek.

Ha világ-dogmák agyara
Rózsaszínre vásna,
Akkor sem kell semmit adni
Látszat "haladásra".

Hogyha Jövőt engedne még
Fegyver, atom, vegyszer;
A világ esze majd úgyis
Helyrebillen
Egyszer.


 

Tanévzáró bölcsességek
Legtöbbször keveset érnek.

Fáradt igazgató rebeg
Sokszor hallott közhelyeket,

Nem minden diák alszik el,
De még a többi sem figyel,

Űzné őket a nyár heve,
S eltelt a június fele...

Tanévzáró bölcsességek
Gyertyaszála csonkig éghet,

Érzékeket hevít a nyár,
Pezsdül tőle diák, tanár,

A túl okos szencenciák
Csak a tanév sírját ássák,

Nem terem földjükön holnap;
Leginkább a falnak szólnak.


 

Zrínyi Péter - Zrinski, Petar...
Szellemharcosként köztünk jár.

Inkább horvát volt, mint magyar,
Harcosként, mint a zivatar

Úgy támadott a törökre,
Sok oszmán hadat tett tönkre,

Számos szép győzelmet megért,
Amíg Miklós, a bátyja élt...

Zrínyi Péter - Zrinski, Petar...
Isten és az idő nem vár...

Szervezkedni - vezér nélkül;
A lehetőség megvénül,

Ötletelni tettek nélkül;
Az örvénybe fullad végül...

Fenyegető vén fellegek
Sötétítik el az eget.

Időn túli sötét estén,
Világháború küszöbén...

Már minden kötél elszakadt,
Minden ész világgá szaladt,

Szerelmek,
Hitek és
Álmok
Tartják most már a világot.

Idő busa feje biccen;
Értünk imádkozik Isten.

Világháború küszöbén;
Időn túli sötét estén...

 

A Boldog Pillanatok
A lelkünkben születnek,
Kikövezhetjük velük
Az egész
Életünket.

A Kedvességet, Türelmet
Isten is megáldja,
Boldogságra,
Szerelemre
Jöttünk a világra.

A Boldogság tart bennünket
Erkölcsileg frissen,
Boldogságunkban él tovább
Általunk
Az Isten.

 

Oklevelek és krónikák
Kérdéseket adnak tovább.

Nyelvünk bölcsője hol lehet?
Behozták, vagy
Itt született?

Pannonok?
Szarmaták?
Avarok
Voltak az első magyarok?

A mesterkélt őstörténet
Ostoba tévútra tévedt,

Most kell mély levegőt venni,
És mindent újra kezdeni.

Mit kell nézni?
Hogyan tovább?
Oklevelek és krónikák...