Szerelem és líra - CCLXVIII.
Beküldte lnpeters - 2016, augusztus 18 - 18:11KÉTSZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ
A zárlat az eddigiekhez méltó:
„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.
Ki ínyenc, az tán fölsikolt,
de lassabb volt a gáz, min
a kávévíz csak tapsikolt,
és dongott, mint a jázmin,
szellőzködött a nagy melegbe,
míg odva mélyén elsimedve
morgott e nyelvi mű miatt,
morogjon, aki buksi medve,
édes hazám, ne vedd szivedre,
hadd legyek hűs”
Ezzel zárul a vers…