Sokadik közös Tavaszunk
Virágba borult,
Emlékeinkkel díszíti
Kertünket a Múlt.
Örömünk a verseimben
Röppen szerteszét,
Amíg élünk, nem engedjük
El egymás kezét.
Sokadik közös esztendőnk
Szelíd, tiszta tó,
Imádok a férjed lenni,
Drága Anikó!
Ötvenötödik tavaszon
Életem könyvét lapozom.
Egészségben, jó erőben,
Tervek, célok vannak bőven.
Van bájos, szép kis otthonom,
Amíg élek, benne lakom.
Ötvenötödik tavaszon
Isten ellen nincs panaszom.
Láttam bajt, nyomort eleget,
Görcsös, profán küzdelmeket,
Nem állok rossz globál körbe,
Se profán lélek-gödörbe.
Ötvenötödik tavaszon
Szeretek még élni - nagyon.
Balra bal,
Csak balra bal..
Hiába jön bajra baj,
Fületek mást úgyse hall.
Se félelem,
Se értelem,
Elnyomja a bal-vélelem.
Bármennyi áldozat kevés,
Marad a bal-vélekedés.
Balra bal,
Csak balra bal,
Pedig már van
Bajra baj...
Balvégzet hollója károg,
A balkonon balfácánok...
Balra bal,
Csak balra bal,
Egyre több a
Bajra baj.
Balra bal csak balra szájal,
Rossz polkorrekt szájkosárral..
Hömpölyög a voksok árja,
Európát balsors várja.
Bajt rostáló áprilisban
Hol tél tombol, hol tavasz van.
Politika-őrületek;
Tombol a globál viszketeg.
Lidércfények raja lobban
Bajt rostáló áprilisban.
Bajt rostáló áprilisban
Múlt és Jövő egybevillan.
Randevúzhat utód, meg ős,
Mindig a jelen felelős.
Isten minden pillanatban;
Bajt rostáló áprilisban.
L. N. Peters:
Uballit háza
L. N. Peters:
UBALLIT HÁZA
„Egy Föld, egy birodalom, egy király”
(regény)
Körforgalomban szembejött
Egy szürke autó,
Egy másodperc volt a világ,
S egy vészreakció.
Csendben tartott a döbbenet,
A kormányt forgatom,
Mögöttem ráüvöltenek:
"Te holdkóros barom!"
A fordított bádoglovas
Egy mukkot sem felel,
Három-négy vékony centire
Csúszunk egymástól el.
Körforgalomban szembejött
A kerek domb mögül;
A puszta ráció, ha nincs
Erkölcse - megkövül.
A profán pénz-anyag-morál
Amit lehet, tagad,
Morális világrend helyett
Pénzért mindent szabad.
Áprilisi éjszakában
Esőcseppek szél-kaptárban.
Bóbiskol a föld, míg virrad,
Takarója - esőillat.
Gondolatok szóvá érnek,
Régi vágyak visszatérnek.
Pihen a jó szándék lágyan,
Áprilisi éjszakában.
Őse minden ünnepeknek,
Kikelet..
Újjáépít
Reményeket,
Hiteket.
Először tört át a Nap
A vén fagyon...
Valamikor
Egy régi, Szent
Tavaszon...
Eljön az igaz Béke
Majd
Egy napon,
Valamikor
Talán
Egy Szent Tavaszon...
Felengednek az utak,
A Nap ragyog;
Újjáélednek
A célok,
Távlatok...
Egyszer majd
Isten néz be az ablakon,
Valamikor
Talán
Egy Szent Tavaszon.
Elűzi a pesszimizmust,
A telet,
Őse minden ünnepeknek,
Kikelet..
Boldogságos Kikeletben
Jövőt alkothat az ember.
Szép Szeretet-hétköznapok;
Élet értelme itt ragyog.
Szeretet, Család, Kikelet,
Meg tiszta lelkiismeret.
Boldogságos Kikeletben
Él az ember - Szerelemben.
Körtefánk virágba borult,
Kikeletkor szépül a Múlt.
Elvetett Szeretet kinő;
Ma van a tegnapi jövő.
Boldogságos Kikeletben
Ezer titok fátyla lebben.
Nem trónol kegy uborkafán,
A Boldogság sose profán.
Egységben jelen magunkkal,
Boldogságos szent Tavaszban.
Virágzik a kertem,
Árad a Tavasz;
Amit a pénz-erkölcs hirdet,
Soha nem igaz.
Jelenkor a Felnőtt,
Jövő a Gyerek;
Apák és Anyák nevelnek,
Sose genderek.
Minden meghitt Otthon
Csodapalota;
Az emberi lényeg Isten
Örök otthona.
Virágzik a kertem,
Szent a Kikelet,
Házastársunk Szerelmében
Az Isten szeret.
VASÁRNAP
Május 16.
08 25
Westerhoven
Eindhoventől 15 kilométerre délnyugatra
Hollandia
Márciusi virradatok;
Tenni - a legnagyobb titok.
Tavasz fürdette rossz utak;
Jégmentes a Jelen-patak.
Tavasz a szélvédő mögül;
Csupán az Öröm könyörül.
Márciusi virradatok,
Az út szélén por kavarog.
Szent szavak végzettel pörbe...
Előzget a profán törpe.
Szeszélyes Jövő kanyarog;
Márciusi virradatok.
Vajon a Múlt állandó-e?
Vagy relatív tán az is?
Jéggé fagyott tényekből áll,
Vagy e szemlélet hamis?
Ami egykor volt és elmúlt,
Le van zárva végtére,
Vagy távol jövő formálja
Azt a maga képére?
Ami elmúlt, az örökre
Tűnik el a múlt-soron,
Vagy esetleg módosulva
Térhet vissza egykoron?
A Tisztesség mostanában
Elfér egy apró szobában.
Felesleges szó ne essék,
Nem tisztességes a kétség.
Vitatni akárki meri:
Csak a Tisztesség emberi.
A Tisztesség mostanában
Ül komoran egymagában.
Ahol a férfi nem férfi,
Kötelességét nem érti,
Ahol lassan a nő se nő,
Lelki mezőkön fű se nő.
A Tisztesség mostanában
Csendben ül a Családjában.
Szent Örömben élni tessék;
Az Emberlét - kötelesség.
Az Élet örök láncában,
Múlt és Jövő karéjában,
Egy verőfényes tavaszi napon
Megtörli kézfejét az Irgalom.
A nyegle bosszúvágyat elveti,
Csupán a jóindulat emberi.
Új áldozatra les a fájdalom,
Egy verőfényes tavaszi napon.
Boldog Felnőttkor!
Az Ember tapasztalatból
Jövendőt sodor...
Felnőttkor felelőssége
Viszi a Létet előre.
A kamasz csak profanizál,
A Felnőtt - reszakralizál.
Boldog Felnőttkor!
Kushad már a kamasz végzet,
Siheder-pokol.
Tudja, aki Felnőtté lett:
Nem időtöltés az Élet.
Az örökös panaszkodás
Tehetetlen kamasz szokás.
Boldog Felnőttkor!
Kertjében nő az évelő
Boldogság-bokor.
LIX Assur-Uballit sápadtan, vad tekintettel nézett maga elé, a nyakán kidagadtak az erek. A boltozatos homlok mögött ketten viaskodtak egymással: a nagyapa és a király.
Felhőfodrok kódorognak
Márciusi égen,
Most is lelkesít a Tavasz,
Ugyanúgy, mint régen.
Frissen születő Kikelet
Ege alatt állok,
Tavaszfüggöny mögött elmúlt,
S jövendő világok.
A Múlt nagy pillanatai
Már az Égig érnek,
Túl az idő horizontján
Kortalanul élnek.
Felhőfodrok kódorognak
Az összes határon,
Múltat árul az enyészet
Drágán, örök áron.
Isten készül türelemmel,
Hogy lelkünk fürössze,
De a profán "lent", meg a "fent"
Soha nem fog össze.
Vén salabakter, vagy ifjú hólyag,
Öreg vagyok én már megalkuvónak!
Nem hagyom - bármilyen magasra hágott -
Pöffeszkedni az ostobaságot.
Magára vessen, ha károg a kócsag,
Öreg vagyok én már megalkuvónak!
Ébredező Szent Kikelet;
Jövő színezi az eget.
Morcos kis hajnali ködök;
Csak a megújhodás örök.
Transzcendens álmok szeretnek,
Profán vágyak kéregetnek.
Ébredező szent Kikelet;
Ünneplőben a fellegek.
Családok, Nemzetek, Hitek
Nélkül a téridő hideg.
Zsong az Élet minden szinten;
Vagyunk az Egy - és a Minden.
Ébredező szent Kikelet;
Az Idő kalapja kerek.
Túl halálon, születésen
Minden szent Pillanat - Éden.
Fénylő Tavasz-ametiszten
Fiatalodik az Isten.