lnpeters blogja

Szeles, nyűgös őszi napok;
Heves szélben sár kavarog.

Régi kipróbált szerelmek
Gyengéd szeretettel kelnek.

Vezérelt rögeszmék rabja
Saját jövőjét eladja.

Európa vak és süket;
Kótyavetyén a becsület.

Jelen suttog,
Jövő dadog -
Szeles, hűvös őszi napok...

Az EU hiába nyafog,
Mégse leszünk öngyilkosok.

Nem kincsekre alkudozunk,
Hanem csak élni akarunk.

A gyermekeinknek tovább
Akarjuk adni a Hazát.

Globál-pénz hiába dohog.
Mégse leszünk öngyilkosok.

Mi se világgá nem megyünk,
Se muszlimokká nem leszünk.

Gondűzöttség menedéke
A hétköznapi szent Béke.

Multikultira nem vágyunk,
Jó lesz nekünk a sajátunk.

Csak morogjon, aki morog,
Mi nem leszünk öngyilkosok.

Lesz-e holnap Magyarország,
Vagy globál-vezérelt hordák
A múltunkat szerte hordják?
Lesz-e országunk,
Hazánk?
Isten vajon gondol-e még
Néha-néha ránk?

Néhai Nyár Őszbe révedt;
Anikómmal szép az Élet.

Nem lett lánc, meg toronyóra,
Csak számtalan boldog óra.

Két Gyermekünk felnőtté lett;
Anikómmal szép az Élet.

Szép, nyugalmas, boldog évek;
Anikómmal szép az Élet.

Vén Muskétás kvázi-rendben

Merengek az esti csendben.

Vén Muskétás méltóságban

Szemernyi rezignáltság van...

Vén Muskétás hetykeségben

Örökifjú-magam érzem.

Vén Muskétás-féle napon

Magamat el sose hagyom.

Az őszi est azt suttogja,
Az anyag henyél,
Nem attól lesz világvége,
Hogy eljön a tél.

A fagytól még élhető az
Emberi világ,
De lakhatatlanná teszik
Hitvány doktrínák.

Emberhez méltó Jövendőt
Nem a pénz csinál,
Létet Isten ad, az ördög
Csak profanizál.

Vén őszi égen őszi csillagok;
Már jó ötvenöt esztendős vagyok.

Fejem felett az égbolt-kupola,
Vagyok hű férj és szerető apa.

Negyvenöt évemre lett házikóm,
Az ötvenötödikre autóm.

Vén őszi égen őszi csillagok;
Ember, apa és boldog férj vagyok.

Megalkuvónak már öreg vagyok;
Vén őszi égen őszi csillagok.

Kedves Barátom, Feri,
Kerékpárját tekeri;
Ha a gépem rakoncátlan,
Telefonom kérleli:
Gyere, javítsd meg,
Feri!

Kedves Barátom, Feri,
A bajt mindig megleli,
Minden hiba-szövevényben
Magát jól kiismeri.
Nagyon köszönöm,
Feri!

Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.

Nyugdíjba aligha megy majd
Az agyunk és két karunk,
Nem kell toronyóra lánccal,
Csupán élni akarunk.

Azt akarjuk, nyugalomban
Süthessen a Nap le ránk,
Hogy unokáink számára
Maradjon meg a Hazánk.

Rezignált őszi napsütés
Lebeg a város felett,
Úgyse nyugszunk bele abba,
Amibe sose lehet.

Október partjainál
Várakozik a halál.

Mivel hervad a levél,
Mivel közeleg a Tél,

Minden bánat-kapunál
Lesbe áll a vén halál...

Október partjainál
Tanácstalan a halál.

Minden Jövőt köd takar;
Az Ember élni akar.

Kudarcot vall a halál
Október partjainál.

Csalfa október közepén
A Jelen megint koravén.

Csalóka déli meleget
Cudar hideg este követ.

Egyszerre izzad és fázik,
Tél és nyár között ingázik.

Ködfolt a Jövendő egén;
Csalfa október közepén.

Októberi éjszakában
Temérdek régi talány van.

A bakacsin égbolt felett
Lebeg a szent Emlékezet.

Vén Remény suttogva etet
Titokzatos sejtelmeket.

Fázó lelket köd takargat,
Szellem dúdol, anyag hallgat.

Nyugszik az Akarat lágyan
Októberi éjszakában.

Hideg októberi napok;
Messze, távol köd gomolyog.

Csontig hatol az őszi szél,
Vén Időn kopog a födél.

Dérpalástot növeszt az ág,
Egyre hidegebb a világ.

Hideg októberi napok;
Jóindulat foga vacog.

Sok sárga falevél terem;
Öregszik a Történelem.

Durcás globál-sárkány morog;
Hideg októberi napok.

Októberi szél,
Hull a falevél,
Vékony ruhát
Rajtunk az Ősz
Kabátra cserél.

Felhőkaraván
Lóg az ég nyakán,
Úgy tűnik,
A Nap se süt ki
Tavaszig talán.

Füstszínű az ég,
Komor szürkeség,
Önbizalomból,
Reményből
Soha nem elég!

Októberi szél
Legendát mesél,
Az anyagban
Rejlő gonosz
Soha nem henyél.

Szürke, nyomorú,
Vén őszi ború.
Elmúlást látva
Az Ember
Mindig szomorú.

Októberi szél,
Hull a falevél,
Valamennyi
Élet-síkon

Embert keresve Istenre találunk,
Istent keresve Emberek vagyunk.
Embert keresve gyakran hezitálunk,
Istent keresve sosem alkuszunk.

Profán képzelgés korában
Múlt alszik doktrína-ágyban.

Panasztömeg glédába áll,
Csüggedés távlatot zabál.

Drón billeg a torony felett;
Semmire sincsen felelet.

Profán bölcsesség korában
Ateizmus fő bronztálban.

Lélekre műanyag terül,
Az alkonyat pénzbe kerül.

Isten mosolyog magában,
Profán önhittség korában.

"Nem az hadnak sokasága"
Teszi az erőt,
Hanem hogy bátran megállunk
Akárki előtt.

Nem a bürokrata végzet,
Nem a túlerő,
Nem pénz-piramisoktól lesz
Emberi jövő.

Mióta az eszem tudom,
A Fradi volt a Csapatom.

Öt-hatéves korom óta
Jár a lelkem Fradi-srófra.

Mindig bajnok-várományos;
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Egykor Albert, Géczi, Novák,
Örök zöld-fehér legendák.

Egykor Zseljeznyicsar ellen
Fordítottak - idegenben...

Zöld-fehér,
Bátor,
Huszáros!
Hajrá!
Hajrá
Ferencváros!

Később Rab Tibor, Nyilasi,
Meg Dalnoki Jenő bácsi...

Hét Dózsa-éven áttörve,
KEK-döntőbe menetelve...

Idő rögös országútján
Gurul a világ,
Útjelzőként sárgulnak az
Aranyalmafák.

Egyenesnek tűnik az út,
Mégis kanyarog,
Táguló körben haladnak
A spirálisok.

A kételyek ködfelhője
Mindent eltakar,
Istent kereső hitetlen -
Jeleket akar.

Idő rögös országútján
Száz nemhit terem,
Távlat híján poshadni kezd
A Történelem.

Idő rögös országútján
Élet-ravatal;
Ballaszt a kánon-művészet,
Meg a hivatal.

Idő rögös országútján
Mégse csüggedünk,