A Szinva-parton
Beküldte Csilla - 2018, július 26 - 11:28Sárgán bugyogva olvad szét a nyár,
akár a máz a forró tepsiben,
a lélek, tépett óriásmadár,
árnyékba szédül, fújtat, elpihen.
Olyan nyugodt e zöld, szelíd a mély,
magába ringat fű, fa és bokor,
a Szinva suttog, hátán, mint az éj,
hűs fodrokkal nagy álmokat sodor.
S lejjebb, ahol már embernép visít,
mezítláb pancsol benne pár kölyök,
szíjként szorítja át a régi híd,
s a víg Garadna hozzáhömpölyög.