Zuháré

Ráfeküdt a Nap a szemközti dombcsúcsra,
lángoló szemeit bágyadtan behúnyta... -
álmában azonban könnycseppje legördült,
mi vállamra esett, míg néztem...ég dördült.

Sötét jött hirtelen, kormot szórt az Isten,
öltönyös Felhő Úr mérgesen felszisszent -
koszos már a ruha, mi reggel ragyogott...
hej, cirombás kék volt, szélén aranyozott.

Morcosan sikít hát: szennyes lett a kabát!
Gallérból villámok villannak rám...nahát! -
Szaladhatok gyorsan, bár ártatlan vagyok,
legalábbis abban, mit tettek a Nagyok.

(2015. július)

CsatolmányMéret
Kép ikon Zuháré.jpg70.87 KB

Hozzászólások

Balla Zsuzsanna képe

Ma is aktuális volt a versed! :) Alaposan ránk zúdult az áldás.

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen, hogy itt-jártál. :) Felénk csak borulást tapasztaltam, de...a lábam sem tettem ki ma. Annál inkább tegnap. Békés megye felé tartva (anyukámhoz) Szolnokig sütött a nap, majd onnan beborult és esett is. Mikor odaértem...kis nyári semmiségben...a "pufajkák" furán néztek rám. ;) Üdv. Éva