Zord tél sátorát bontja

Beküldte Schvalm Rózsa - 2015, március 3 - 09:57

Ömlik, szakad a zápor,

ernyő védelme páholy.

Szépség és iszony vegyül,

szívünk riadtan rezdül.

 

Függönyét vonja az ég

lassan változik a kép.

A borút derű váltja, 

a fény kapuját tárja.

 

 

Napfény ragyog be rajta,

békét  sugároz karja.

Égő aranyát szórja, 

zord tél sátorát bontja.

 

Schvalm Rózsa

 

(2015-03-02)

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2015, március 3 - 11:16

Tündéri tavaszcsalogató! :)

Örömmel olvastam, kedves Rózsám.

Ölelésem:Zsike :)

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2015, március 3 - 14:59

Kedves Zsike!

köszönöm olvasásodat és kedves vélaményedet.

Szeretettel: Rózsa

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2015, március 4 - 00:15

Kedves Rózsa!

Tetszéssel olvastam szép, tavaszi versedet. Mintha színi előadás volna: eső esik, majd felmegy a függöny, és ránk ragyog a Nap. Szép ez a gondolat.

A rímeid is jól választottak, talán csak a "vegyül" és "rezdül" ritmusa billen, de a többi nagyon klassz.

Gratulálok!

 

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2015, március 4 - 09:09

Kedves Marika!

Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted versemet.

Szeretettel: Rózsa

hubart képe

hubart

2015, március 4 - 18:12

Nagyon szép, de a második szakaszban nekem több helyen is hiányzik a névelő. Javasolnám így: 

Függönyét vonja az ég,

lassan változik a kép.

A borút derű váltja,

a fény kapuját tárja.

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2015, március 4 - 19:15

Kedves Feri! 

Köszönöm kedves véleményedet. Javaslatodat köszönettel elfogadom és javítom: Rózsa