Zarándokút

A földi élet zarándokút csupán,
mikéntje dönti el, mi jön azután.
Az Isteni Szeretet reánk ragyog,
terajtad áll ember, hogy elfogadod.

Lélek szeméről, ha lehull a lepel,
horizonton túl dereng a végtelen.
Fény gyúl a szívben, az értelem nyílik,
a lét nem csak annyi, mi tart a sírig.

Szabad a szellem, tér – idő nem gátja,
Jézus nyomán már, égi kincs sajátja.
Létét az Isteni Öröm betölti,
földi vándorútján végig megőrzi.

Ha végéhez ér - várja az örök fény
birodalma, hol nincsen semmi sötét.

Schvalm Rózsa

(2016-09-08)