Zabolátlanul

Amikor már nem érint meg

a vágynak és szerelemnek

szívemen át beszivárgó

bús, édeskés, vad illata,

s holmi színes ködpárától

mentesen és tisztán látom

a vonzalom natúr arcát.

Akkor érezni fogom, s hiszem

együtt rezeg a holnapunk.

S engedtessék meg nekem az,

hogy szerethesselek csak így,

gát nélkül, zabolátlanul.