Zátonyok az Élet-ködben

Zátonyok az Élet-ködben;
Varjú károg,
Szirén röppen.

Ahol tornyosul a robaj,
Ott gyürkőzik mindig a baj.

Baljóslatú, rossz szigetek;
Ködfal áll,
Eső szemereg.

Állnak bajt okozni készen
Az Idő sziklás medrében.

Zátonyok az Élet-ködben;
Alattomos asztrál csöndben,

Profán lárma közepében
Várakoznak - nagyon régen.

Lesnek a Lét áramára,
Terelik gonosz holtágra,

Viszik élet-zsákutcába,
Újrakezdés áramába...

Zátonyok az Élet-ködben;
Varjú károg,
Szirén röppen.

Az egyik fekete, sivár,
Az érzések útjába áll,

Önzésre csábít, izolál,
Homokpuszta lesz, ahol jár.

Értelmetlen giga-vagyon,
Meg a túlzásba vitt haszon

Zátonyok az Élet-ködben;
Varjú károg,
Szirén röppen.

A másik vörös és kopár,
A békesség útjába áll.

Forradalmi dogmatika,
Az erőszak vad kultusza,

Meg a rossz osztályharc-tanok;
A vízen láthatatlanok...

Arrébb sok más - szürke, barna;
Végzet-színét köd takarja...

Varjú károg,
Szirén röppen.
Zátonyok az Élet-ködben.