Volt értelme....

Mosolyogva olvastam el ezt a kis beszámolót - mosolyogtam, mert nekem is örömöt okozott az örömöd, és a Zsikéé is! Látjátok, Feleim, milyen kevés kell a boldog percekhez,  órákhoz? Egy kis egymásrafigyelés, egy kis meglepetés, egy kis szeretet. Adni is, és kapni is nagyon jó érzés. Örülök, hogy szép estét szeretztetek a barátoknak, egymásnak és magatoknak! Így kell ezt csinálni! :) 

Drága Katám!

Öröm volt olvasni itt is, a közös örömünkről. Milyen igaza is van Ferinek, hogy bizony egészen kicsi dolgok is elegendőek ahhoz, hogy az ember örömöt szerezzen a másiknak.

Én nem szeretem a meglepetéseket, szeretek rákészülni a dolgokra. Csinosan felöltözni, ajándékot csomagolgatni, lehetőleg olyat, ami személyes, és egyedi.

Nos, erre nem igen volt lehetőségem, és időm sem, hiszen az egyik pillanatról a másikra döntöttük el, hogy Téged, az előadói estedet, semmiképp nem szabad kihagynunk (ha már ilyen közel vagyunk a városodhoz) és muszáj élni ezzel a spontán lehetőséggel, hogy „igaziból” is megölelhetjük egymást. Kicsit késtünk, mert egy villamosmegállóval korábban parkoltunk le, és kicsit gyalogolnunk is kellett a Könyvtárig, de viszonylag könnyen megtaláltuk.

Úgy gondoltam, hogy hátul valahol leülünk a többiek mögé, és ha már vége a műsornak, akkor mi is odamegyünk Hozzád, gratulálni, de a sors elrendezte helyettünk a dolgot. Amikor véletlenül felfedeztél a sorban, és találkozott a tekintetünk, azt a pillanatot nehéz leírni, ami az arcodra kirajzolódott. Éreztem, hogy azonnal felismertél és olyan mély hatással voltunk egymásra, hogy az ritkaság. A szemed, csak egyet kérdezett: - Te vagy? - és én a szememmel válaszoltam, hogy Igen, én! A pillanat csodás döbbenetét, csak mi éreztük, a többiek ebből mit sem vettek észre. És attól a pillanattól végig „együtt” voltunk. Fura, jóleső borzongás járt át.

Csodás volt az este. Már máshol írtam, hogy számomra ismeretlen verseidet is hallhattam remek tolmácsolásokban, a barátaid előadásában. Hihetetlenül szépeket választottak ki. Alig vártam, hogy Te is megszólalj, és nem csalódtam. Olyan szépen és „Katásan” olvastad fel, mondtad el a verseidet, hogy abba is beleborzongtam. Szeretettel gratulálok! Nagyon nagy élmény volt.

Éppen olyan voltál, mint amilyennek képzeltelek. Csodás ember vagy. Ki gondolta volna, hogy a műsor végén odahívsz, és bemutatsz. Én, akinek olyan jó a „beszélőkéje” alig tudtam a meghatottságtól megszólalni, de végül is sikerült. Biztosan többet el tudtam volna mondani Rólad, is, ha felkészülök. De, talán jobb ez így. Csak a fotókat sajnálom, hogy elmaradtak a kapkodásban. Így magamban őrzőm a csodás perceket. A férjem is minden versedet elolvassa mindig, nagyon képben van velünk. Azt mondta, ő is ilyennek képzelt. Szépnek, kedvesnek, önzetlennek.

Nem akarok már ennyit magamról beszélni, hiszen ez a TE estéd volt, és, Te tetted az élményt közössé, és feledhetetlenné.

Azt hiszem, ezt hosszabban is meg fogom örökíteni, talán egy kis elbeszélés erejéig. Most nagyon sok az egyéb teendőm, de ami késik, nem múlik, mint ahogyan azt, mondani szokták…

Köszönöm, drága Katám! Jó itt Veletek! :)

Szeretetteljes ölelésem: Zsike  : )