Visszatér az álom

Sárba hullt szikra az ifjúság,
hová tűnt, ki voltam egykoron?
Remények, kalandok, víg tusák
emléke ásít a foncsoron.

Omlatag hamvába holt a múlt,
ködfüst az ábeli áldozat.
Szép holdam, csillagom megfakult,
zord idő vitte el álmomat.

De egyszer visszatér majd talán,
s győztesen tör át a gondokon,
érett kor hóderes hajnalán
friss széllel csókolni homlokom.

2014. nov. 25.