Vesszetek, kötelek!

Fenn a fák lombja zöld, 
hű fészket rejteget, 
ám a vágy testet ölt, 
ha a szem sejt eget.

Röppenj csak, visszavár 
szelíd ág, vadvirág, 
kismadár, kismadár, 
tiéd a nagyvilág!

Völgy ölén tág a sík, 
s a láb nem tétova: 
oly fürge, mint a gyík 
két falu hét lova.

Túl zsúfolt itt a tó, 
szomjas a lúdcsapat, 
gágogna, tikkadó 
gégéken bú fakad.

Hét tüzes paripa 
vidáman ficánkol, 
felriad a liba, 
tollából kitáncol.

Cserkésznép közeleg, 
száll a dal szabadon: 
- Vesszetek, kötelek! 
- visszhangzik a vadon.