Verspegazus

Pusztai vad ló
felserken nyersen,
mint űzött rabló
nyargal a versem!

Fény a szemében,
isteni pászma,
villan az ében
éjben a láz ma.

Ott, ahol méla
vermeket ásnak,
ritmusa kél a
szívdobogásnak.

Távoli rétek
friss füve hersen,
angyali vétek
gerjed a percen.

Táltosnak hinnéd?
Vess reá nyerget,
messze visz innét,
álmokat kerget!

Égi batikra
lobban a kedve
hold kövén szikra-
csillagot vetve.