Versek, képversek, szössze-net-ek
HŰTLENSÉG
Bizony már hűtlenebb vagyok hozzád,
nyári barátom, nagy folyó,
hagyom, hogy halaid elorozzák,
partodon elcsitult a szó.
ÁLMAINK, VÁGYAINK
Csörgedező patak már az életünk,
Olykor kőakadályok közt lépkedünk,
Széles folyammá válni rég nem vágyunk,
Csak naponta célba érni - az álmunk
FA
Nem vagyok örökzöld, mint egy melódia,
Nem is kell ágamnak végleg kimúlnia.
Én is megsárgulok, mint a többi társam,
Nézzetek, amíg tetszhalottá nem váltam!
AZ ŐSZ IS MÚLANDÓ
Faágak, mint testemben az erek,
Tartsátok távol a fagyos telet,
Arcunkra még langyos napfény hulljon,
Ó, csak ez a szép ősz el ne múljon!
BARÁTSÁG
Gondjaim mint összefont faágak,
Szétoszlatni jó barátok várnak!
Mosolyuk erdőbe tévedt napfény,
Rám talál a mai utam mentén.
LELKEM NYARA
Kirándulások emlékeit betemetik a levelek,
Egyet megőrzök még lelkemben,
Hová az évszakváltó csendben
Telet soha nem engedek!
EMLÉKEK, LEVELEK
Mint rossz emlékek, hullanak a levelek,
Pedig lombként megnyugodtak a szemek
Rájuk nézve, árnyékukban időzve,
Nem gondolva egy kis nyári esőre.
REGGEL, EGYEDÜL
Víz színén siklik a napfény,
Ébredek, indulok fürgén,
Rövidebb lenne a várt cél,
Utamon ha velem jönnél!
LOMBOK FÉLTÉSE
Vad erők le ne tépjenek,
Félelem nélkül éljetek
Tovább a fényes őszben!
EMLÉKKÖNYV
Lehet a táj bús és lehangoló,
A nyárból még szívemben él a jó,
Szememben fénylik minden, ami szép,
Emlékkönyvem' semmi sem tépi szét!
RAJONGÁS ( A NETLOGON)
Rajong a szem, ha visszanéz
Egy másik szempár. Te sem félsz.
Rajong a toll, ha írni tud,
A szép szavaknak bőven jut
Hely on-line, avagy papíron,
S nem csak addig, míg megírom.
Rajong a szív, ha érzi még
Egy másiknak közelségét,
Rajong az ész, hogy tudja már,
Sugározni sohasem kár,
Hisz napfénylelkű társ akadt,
Megosztja véled gondodat!
BARÁTNŐ EGY TÁRSAS LAPRÓL
Szemed rejtve, de a mosoly
Elindult már az ajkadról.
Sugara vajon kit talál?
Rejtvény, mit a néző mindig
Kedve szerint majd kitalál!
TÜKÖRKÉP
Benned is él szeretet,
Tükörképed lehetek,
Felhő helyet napsugarat
Varázsolok teneked!
SZÜLETÉSNAPRA
Mottó:
Székelykapun jut át a hír,
mely nem csukódik be soha.
Barátság – mindenre gyógyír,
érző szívek víg otthona.
(Részlet a Valahol című januári versből)
Tavaszi reggelen
szirmot bont egy virág,
lehagyva kevélyen
egyikét - másikát.
Pompázik egyre több
feslett bimbó szárán,
várva új pünkösdöt
ünnepnapok során.
Lélekújuláshoz
szépíti pirosát,
nem is sejtve: már most
várja az illatát,
aki május végén
épp ekkor született,
huszonhetedikén
kezdett várt életet.
Tűnt világ fogadta,
megélt zord éveket…
Nem tanult hiába,
hisz az igyekezet
hajtotta s nem sorsa.
Mindig sarkára állt,
s már nem szülők karja
alkotta támaszát ---
szerelem, házasság
és önálló család,
maga a boldogság
töltötte be házát.
S ekkor a kegyetlen
sors mégis közbeszólt,
és az az egyetlen
mindenkit itthagyott…
Ma édes unoka
jelent nagy örömöt,
s ha eljön órája
szürke napok között,
szirmot bontó virág
kis kezébe kerül,
köszöntve nagymamát,
kinek arca derül
lágy szavak hallatán,
gördülő örömkönny
osztozik vigaszán
a többi köszöntőn’…
Csendben monitoron
fut egy másik rózsa,
nem töprengve koron
a képernyőt rója.
Egy jó barát küldte,
s bár nincsen illata,
csak egy üzenete
a születésnapra:
„Kedves Ági! Fogadd
ezt a szál virágot –
értékelve utad
és a barátságot!
Éltessen az isten
Homokóra-körben
sok-sok esztendőben !
Számos üzenetben
legyen részünk tovább,
hisz’ baráti jobbot
kér e netlog-világ…
Lehessenek naplók,
vigyék hírét gyakran
két szülinap között:
kiváltképp májusban
teremnek örömök,
írói örömök!”
Solt, 2011.május 27.