Veréb – kvartina

 

Tengernyi szürke kis veréb
csapong, csiripel hangosan.
A csapatban van az erő,
semmit sem érnek magukban.

Az ölyv, a karvaly az erő.
A halál nem jár hangosan.
Ők sosem szállnak magukban,
lombházba búvik a veréb.

Félnél-e télen, ha veréb
lennél? Sírnál-e hangosan,
ha fogy az étel, az erő,
kopár fák állnak magukban?

Csak sasok szállnak magukban,
falatnyi nekik a veréb.
Csivogj, kismadár, hangosan,
légy a tengernyi nagy erő.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Több a szólam, de  egy a nóta.

  És remek a mondanivalója! s.k

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Köszönöm, kedves Katám.

Elgondolkodtató, erőadó vers volt. Nekem nagyon tetszik, köszönöm, hogy olvashattam! :)

Haász Irén képe

Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen, Kriszta. Első próbálkozásom egy érdekes formával, mielőtt egy szextinába belefogni merészkednék...

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép kedves Irénke. Szeretettel gratulálok! Rózsa

Haász Irén képe

Köszönöm, kedves Rózsa, egy kis ujjgyakorlat...:)

Nagy madár lennék e? Nem tudom, talán maradok szürke kis veréb!

Versed kissé szomorkás, de nagyon szép és a mondandód eljutott hozzám!

Gratulálok: Maria

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, Mária. Kevés a sas, de sok a veréb, ami legalább nem kihaló faj..:))))