Váltságod

Hulló jégszilánk az eresz alatt,
magam voltam én ezen a télen,
vagy az, kivel az idő elszaladt,
egy csöpögő jégcsap lettem éppen,

vagy szurdokba hulló szikla vére,
a morzsalékká zúzott pillanat,
szirten küzdő virág, ritka féle,
melyet tán nem lát már a pirkadat,

gyenge testben pislakoló lélek,
őrláng voltam, egy rozsdás lámpafény,
kalandos, rózsás múló reménynek
intettem még, a csalfa, útrakélt...

Hajamnál fogva húztál napvilágra,
Styxnek vizében gázoltam végül,
váltságod bőség, révésznek ára,
csónakja üres, utasa nélkül.