Valaki vár...

Érzem!
Valaki vár!
Fa törzsében,
ága mögül,
bodzatőben
mily gyönyörű!
Valaki vár
az úton lesve,
félve,
vágyakozva tán.

Érzés, mely, mint virág
lassan bontja szirmait,
bibe, bibe, csipkés szélű
játékos kis zsengice!

Szirmát bontó kicsi virág
széltől félő, rezgető!
Óh, csak jönne,
bár csak jönne
halkan, nesszel!
Érzem őt!

Anyaölként virágkelyhe
érleli a magokat,
majd ha jő,
a nagy idő,
a jó föld
befogad!

Jó mag, jó föld!
Szárba szökken,
újra éled:
bibe, fa,
és bodzatő!

Várj reám,
s én várok rád
mert eljöhet
még oly idő,
mikor bibe, bibét érint,
s beöszönt az új jövő!

Várok rád és várj reám
fa törzsében, bodzatőben,
félőn, útvesztőkben tán,
rózsatőben, kis bibében,
várj, csak kérlek!
Várok rád!