Válaszúton a Költészet

Zűrzavaros nagyvilágban
Növekszik a tét,
Válaszúton a Költészet,
S az emberiség.

Ha megújul gyökeresen,
Élni fog,
Ha nem:
Marad a pénz holt szolgája,
S jelentéktelen.

Aki gyáva, továbbra is
Komornyik marad,
Habzsol tovább mindenféle
Gügye díjakat.

A kánon szolgálatára
Halandzsa való,
Az se baj, ha több lesz a díj,
Mint az olvasó.

Válaszúton a Költészet,
Reszketnek a fák;
Tátongó szakadék szélén
Táncol a világ.

Meghajlanak a jegenyék,
Isten szomorú;
Felhők között vihog már a
Világháború.

Úgy tűnik, az ember még a
Múltból sem tanul,
Megtörténhet, hogy az ég most
Végleg elborul.

A nagy globális vezérkar:
Rossz avas cobák;
Atommal játszadoznának
Gonosz ostobák.

Zűrzavaros nagyvilágban
Növekszik a tét,
A puszta létéért küzd már
Minden, ami szép.

Szürke égből savas, mérges
Eső csepereg,
Más érez hivatal, kánon,
Mást az emberek.

Minden média-hazugság
Torz, sivatagos,
Olyan költészet kell, ami
Nem hivatalos.

Olyan költészet kell, ami
Életre felel,
Ami tömérdek Lélekben
Visszhangjára lel.

A világ szívdobbanása,
Élet-villanás;
A költészet mindig játék,
Nem játszadozás.

Zűrzavaros nagyvilágban
Növekszik a tét,
Válaszúton a Költészet,
S az emberiség.

Ha megújul gyökeresen,
Élni fog,
Ha nem:
Marad a pénz holt szolgája,
S jelentéktelen.