Utolsó vacsora

Beküldte titus56 - 2016, augusztus 1 - 09:20
Utolsó vacsora
 
Itt kéne hagyni e kifordult világot,
keresni valahol magamnak másikat,
hol nem fog lelkemen az édeni átok,
nem virít homlokomon égő vádirat.
 
Itt kéne hagyni, és téged perelni,
azért, amit megteremtettél Uram,
hogy odafönn könnyű angyalnak lenni,
lenn ezernyi ördög vigad boldogan,
 
mert te teremtetted körénk a rácsot,
igéidből kovácsolt, kemény vasat,
és mindig annak jut feloldozásod,
ki asztalodról lopta a poharat.
 
Ajkunkon fentről kilöttyent leves csorog,
de meguntuk, remélni egy életen át,
velünk a megváltás másfelé vánszorog,
kinek terítetted utolsó vacsorád?

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, augusztus 2 - 18:23

...és mindig annak jut feloldozásod,
ki asztalodról lopta a poharat.
Nagyon jó...!
Az utolsó versszakban kicsit eltérsz az előzőektől, de hát pont a megunásról van szó...:)))
Aztán nagyot üt az utolsó sor. Kinek is...? Hát magának, mondanám, nincsen abban semmi rossz, ha el akart búcsúzni, de azért mélyebb dolgokról van itt szó.. :)))
Gratulálok.