Tűzkehely (átírt változat)

Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzselő e szenvedély azóta,
szent hevében égve vétkezek.

Hébé pokla. Tűzkehelybe ittam,
megkívánva istenek borát,
nem reméltem már, s ma mégis itt van,
újra érzem méze mámorát.

Kóbor álmok - messze tűnt a béke,
szívem írt, nyugalmat nem talál;
bűnbe estem, mégis bízva: végre
mennybe juttat így e tűzhalál.

2012. 06. 26.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Gyönyörű!

hubart képe

Köszönöm, kedves Sea. :)

Nem pontosan emlékszem az előzőre, de érzem, hogy jobb annál. Ha megengedsz két apró javaslatot:

  • a harmadik sorban "Perzsel ám" helyett szerintem elképzelhető lenne "Perzselő" (egy töltelékszó kiiktatható), és
  • az utolsó előtti sorban írásjelet változtatnék: "... bízva, végre" helyett "... bízva: végre"
hubart képe

De milyen igazad van, MIklós! Köszönöm az ötletet, máris javitom.:)

hubart képe

Kedves Joe, a Ti figyelmes és segitőkész hozzáállásotok nagyon sokat számít! Külön küszönöm, hogy összevetetted az előző verzióval. Örülök értékelő szavaidnak!

Remek lett ez a vers így, gyönyörű ritmus és allegória egysége, szemléletes képek, láttatod az emberrel a kozépső versszak heves izzását. Mint egy megszerkesztett tetőpont, gratulálok!


hubart képe

Kedves Toma, örülök, hogy tetszik a versem, köszönöm méltató szavaidat!

Ezért érdemes itt olvasgatni ...

Nagyon tetszett. Gratulálok.

hubart képe

Köszönöm, kedves Barna!:)