Tremezzo*

 
 
Az ódon kertkapun, a tó felől belépve,
olajfák, ciprusok között a szó vidámabb,
kerubok szárnyain hűs vízszemek zihálnak
s peregnek bódító azáleák fejére.
 
A pompa részegen forog, ledönt a béke,
oroszlánok fogát a vén idő porítja,
amott, a fás liget szívén lovas kocsikra
zsúfolják fel maguk s szaladnak át a fénybe
 
izgága emberek, ma mindent látni kéne!
Kortyolni, inni még az élet mámorából,
s kifáradt, holt napon megállni tudni végre.
 
E nyugtalan idill a bőrömön kopácsol,
karmával fogva tart az ég, vakít a kékje,
s letesz, ha már megunt, a tó jeges vizére.
 
 
*lombardiai település
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Gyönyörű szonett, igazi antikolt hangulat!

Mysty Kata képe

Formásan fegyelmező vers ritkaság!!Grtaulálok !!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Úgy látom, az olaszországi kirándulás jól felpakolt lelki-szellemi hamubansült pogácsával, kedves Csilla! :) Egy időre el vagy látva ihlettel. Remek sztonettedhez szeretettel gratulálok!

Csilla képe

Köszönöm szépen mindhármótok figyelmét és véleményét!

:) Van itt még a tarisznyámban otthonról hozott, igazán finom pogácsa. A különlegessége, hogy mentől régebbi, annál tovább kitart, és finomabb! 

:)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Szép lett a szonetted, tesztett.

Erzsike

Csilla képe

Örülök neki, kedves Erzsike! :)

 

hzsike képe

Nagyon szép szonett, remekül megidézted a pillanat hangulatát, Csillám.

Szeretettel gratulálok! :)

 

Csilla képe

Köszönöm szépen, Zsikém! :)