Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXXVIII.

HARMINCNYOLCADIK RÉSZ

Horvát Márk tudja, számít rá. Az ország szeme rajta.

Horváth Márk nem először áll Szigetvár élén. 1549 októberében ideiglenes megbízott parancsnokként már egyszer irányította a várat. Akkor Tahy Ferencet nevezték ki Szigetvár kapitányává, és Horváth a megbízás leteltével távozott. Most övé lett a teljes felelősség.

Zrínyi ajánlására, illetve a Batthyányak javaslatára került a vár élére.

Szigetvár jelentőségét ekkor már sokan átlátták. Többször is történt építkezés, de a legnagyobb majd csak a következő esztendőben fog elkezdődni.

Korábban láttuk a várőrség létszámát. Joggal keveselljük a hatszáz főt, de annak fényében, hogy néhány évvel korábban még kevesebb katona volt a várban, nagyon is komoly fejlesztésnek, valóságos áttörésnek kell tartanunk.

Nézzük a korábbi adatokat:

Szigetvár őrségének létszáma, tisztek és katonák együttesen:

1546 októberében:      286 fő.

1547 áprilisában:          285 fő

Ez egyfajta megállapodott létszámnak tűnik. A középkorban bőven elegendő volt egy nagyobb vár őrzésére is ennyi katona, ekkor már szánalmasan kevés. Főleg a török ellen. Arra sem elég, hogy a falakat teljes hosszukban megfigyelés alatt tartsák.

1548 áprilisában:          318 fő

Úgy tűnik, mintha lassan növekedne a létszám. Ez persze nem sokat jelent, hiszen ha évente csak harminc fővel növekszik a létszám, évtizedek alatt sem szaporodna annyira a várőrség, hogy esélye legyen a török fő erő ostromával szemben.

1548-ban már a gyengébb stratégáknak is pedzegetniük kellett a vár jelentőségét. Emlékezzünk csak: a kitűnő Salm tábornok már 1546-ban mit mondott?

„Szigetvár az ország legfontosabb vára.”

Ehhez viszonyítva a létszám kiábrándítóan kicsi. Sőt. A következő esztendőben az előző szintre zuhan vissza:

1549:                           284 fő.

Ehhez képest igen figyelemre méltó a hatszáz fős létszám 1555-ben.

Zrínyi Miklós nagyon sokat tett a vár erősítése, felszerelése, komoly létszámú őrséggel való ellátása érdekében. Ehhez persze az is kellett (volna), hogy a bécsi katonai kormányzat kifizesse a felemelt őrség zsoldját.

Ez mindvégig neuralgikus probléma maradt. Amikor később maga Zrínyi lett a várkapitány, több esetben is előfordult, hogy a saját zsebéből fizette ki a zsoldot. A tehetősebb kapitányok, mint például a már említett Kerecsényi László, szintén ezt tették.

Várható volt, hogy Horváth Márk erre nem lesz képes, az ő anyagi kondíciói nem bírtak el ilyen áldozatot.

Tudjuk, hogy Szigetvár katonasága már 1555-ben már évtizedek óta harcban állt a környező törökkel, korábban ennek a harcnak számos epizódját említettem meg. Nem árt tudatosítanunk, hogy ennek a nagyon aktív szigetvári katonaságnak a létszáma ritkán haladta meg a háromszáz főt.

Velük szemben?

Egyrészt a pécsi török tartományi központ meg a hozzá tartozó kisebb várak katonasága. Másrészt a stratégiai jelentőségű drávai átkelőhelyet, és az ugyancsak létfontosságú dunai vízi utat fedező török erődök csapatai.

Több ezer ember.

Egyértelmű a következtetés: a szigetvári katonák évtizedek óta erőn felül állnak helyt a törökkel szemben.

Ferdinánd király személyesen ígérte meg Zrínyi Miklósnak, hogy Szigetvár őrségét ezerkétszáz lovasra és hatszáz gyalogosra emeli. Gyaníthatóan ez volt a Zrínyi követelte alsó érték.

Ezernyolcszáz katona egy olyan nagyméretű magyar várban, amely bizton számíthat a török fő erők támadására? Semmiképpen sem megnyugtató létszám. Ennél kisebb őrség – Kőszeg 1532-es banális esetét leszámítva – sohasem volt képes sikeresen megvédelmezni egyetlen komolyabb várat sem.

Gyakran a jóval nagyobb sem.

 Ne feledjük el, Eger várát 1596-ban hétezer katona sem tudta megvédeni a szultán ostromló hadával szemben. Huszonegy nap után a vár kapitulált.

A Zrínyi követelte ezernyolcszáz fős őrség ostrom idején mindenféle segédcsapatokkal, meg a bemenekült fegyverfogható lakossággal némileg szaporítható, nagyjából kettőezer-ötszáz főre. Majd látjuk, hogy a döntő ostrom idején körülbelül ennyien lesznek.

Ha a török főerő időben fog a vár ostromához, akár két hónapja is lehet rá, mert felmentő seregre vele szemben a védők nem számíthatnak.

Ki vállalná ilyen körülmények között a vár kapitányságát?

Márciusban a kapitány azt írta egyik levelében, hogy a támadásra készülő várban még hatszáz harcképes gyalogosa sincs.

Maradt-e még valami esély?

Ha megfelelő, erős fegyverzet van egy várban, az sokat kompenzálhat a létszámhátrányon. Ebben a korban már nemcsak az ostromot, a védelmet is a lőfegyverek tüzére alapozták. Nemcsak tőlünk nyugatra. Még Oroszországban is előfordult a XVI. században, hogy egy várat több száz ágyú védett. És a lövegek százainak dacára még az ilyen erődök is elestek időnként.

Vajon ebből a szempontból mit mondhatunk Szigetvárról? Mennyi ágyúja, lőfegyvere van? Hogy állt a vár fegyverzet terén?

Még rosszabbul.

Folytatása következik.