Teremt-és?

Teremt-és?
 
 
A végtelen dobott fel érmét,
és Isten jobb kezébe hullva
lett fátum, lett az örök mérték,
a mindenséget írva újra.
 
Kifeszítve a sűrű csendet,
bomlott ketté a világ arca,
az idő, homokként lepergett
semmi, lett létünk ős-kudarca.
 
Lett tér is, mit az út kövessen,
sorsok, mit el lehet feledni,
hogy az ember ember lehessen,
nem kell új istenné teremni,
 
csak hagyni, ha majd csodát művel,
megfürödhessen szép szavakban,
s az öröknek vésett betűvel,
istenségektől nem zavartan
 
a csendeket bírhassa szóra,
halkult dobbanások között,
és repülhessen szívzajongva,
hol az ég a földre költözött.