Te meg én (im.)

Örülök kedves szavaidnak Seám. Köszönöm szépen, a látogatást. 

Ölelellek.Zsike:)

Kedves Joe!

Köszönöm szépen a látogatást, és a figyelmes olvasásodat is. Az észrevételedre, az alábbiakat szeretném leírni, miként is gondoltam, azt a bizonyos hasonlatot.

„Úgy karolj, ölelve, mint lomb a fát”

A fát, a fa ágait lomb díszíti, lomb öleli át, körkörösen körbeveszi, ilyen „alakúnak” képzelem el az ölelést. A levél a „lombok ruhája”, ami felöltözteti az ágakat lombokat kialakítva, és úgy néz ki, a köralakja miatt, mintha körülölelné az egész fát.(persze, nem csak köralakú lombok vannak).

Úgy fonj át ölelve, karolj át, simuljon rám az ölelésed, mint;

mint ahogy pl. a káposztára a levele rásimul, vagy, mint a tojásra a héja, „héjazz körbe öleléseddel”.

Ehhez hasonlóan gondoltam az ölelés formáját, de a káposzta, vagy a tojás, nem lenne túl finom, költői hasonlat. :)

A másik gondolat:

az együvé tartozást is szeretné kifejezni, erősíteni a kép,  légy a részem, tartozzunk együvé, legyünk eggyé, mint fa és a lombja. Karolva, ölelve, legyünk eggyé; Te meg én! Legyünk mi ketten; a fa és a lombja.

Lehetett volna, vagy lehetne:

„Úgy karolj, ölelve, mint szél a fát”, vagy

„Úgy karolj, ölelve, mint fény a fát”  is.

Remélem, nem magyaráztam nagyon túl a dolgot.

Szeretettel fogadtalak ma is.

Zsike:)

Örülök, hogy tetszett a vers, kedves Rózsa. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.

Szeretettel fogadtalak itt is:Zsike:)