Tavaszt idéz

Tavaszt idéz…

Tavaszt idéz a fény,

azúrkék fönn az ég.

Csicsergő madarak,

a fák – jaj, kopaszak.

Szél jár az avaron,

mit kottáz, hallgatom.

Szösszenet, semmi más

de kedves, nem vitás.

Őszidőn átível,

dércsipkét fagy hímez.

Megborzong a lelkem,

dermed minden sejtem

Fölsejlik a remény,

s a hit, mi bennem él.

Tágul a láthatár,

eloszlik a homály.

Ott túl, van egy ország,

hol béke, biztonság.

Gyöngykapuja ékes,

aranyútja fényes.

Néma csönd körbevesz,

Ég és Föld összecseng.

Schvalm Rózsa

 (2015-11-18)