Tavasz...(javítva)

A kertek alatt csendben beosont,

nem is ünnepeltette úgy magát,

és az ölelő napsugarak fontak

az ég peremére glóriát...

Szerettem volna hallani,

ahogy becézget, szólít, hívogat,

átölel mindent, melengetni akar,

ahogy föld anya szelíden simogat...

Olvadni kezdtek a jégszívek,

lággyá simult el a dermedés,

könnyekkel teltek meg lábnyomok,

tél fagya lett elengedő ölelés.