Tavaszi Idő-hullámok

Tavaszi Idő-hullámok
Napfényes vizein járok.

Lélek-evezőmet fogom
Felezőnyolcas-ladikon.

Nyúlós-nyálkás próza-mocsár
Fölött a Nap sohase jár.

Nyakatekert hosszú sorok
Kígyója posványban morog.

Halandzsa-hulladékhegyek
Fölött donganak a legyek.

Tavaszi Idő-hullámok;
Kánon-dombra sose hágok.

Hatvan fölött is kék az ég,
Újra dereng a messzeség.

Ha a perc még nem a végső,
Vízöntőnek sose késő.

Egy örökifjú világon
Minden vers, de semmi kánon.

Egyedi utamon járok;
Tavaszi időhullámok.