Tavasz, maradj!

Álmot ont az éj, nyomába
jégcsapokra ég derül,
érzi már a csöppnyi pára,
árny helyére fény vetül.

Fagyhalálra kél a hajnal,
nem talál ma téljogot,
mert elűzte csalfa jajjal,
s tűnt Tavasz hagyott nyomot.

Fűzfa gallya rügyre pattan,
újra zöld az ága is,
bennem éled ősi dallam
és üzen, de még hamis.

Óaranyra színbe fordul,
szürkeségre így köszön,
ébredek, de vészbe kondul,
túl korán e fényözön.

Kórus ébred, és madárraj
zengi át az éteren
szólamokba szórt dalával,
mert ez is ma lételem.

Ringok így, tovább az éjjel,
elfelejtek én havat,
majd a rég-remény szeszéllyel
újra létezést avat.

Hív a színek orgiája,
már mosolyba lényegül,
átkos ára nincs hiába.
Szép Tavasz, maradj belül!