Táv-szerelem

Beküldte Toma - 2012, május 30 - 12:52

Szirének csalfa énekével, búgva
jött el a hajnali vonat,
ágyam szélén ültél, hajadat húzta
még az előző alkonyat.

A nap már a tükörbe bújva játszott,
szoknyád fodrozza friss szellő,
tétován mennél és maradnál, látszott,
mint parton évedő sellő.

Menetrendbe burkolt vágyunk keresem,
kisiklott a mai kéjben,
szorult váltókban ragadt táv-szerelem,
sípol újra holnap az éjben...

Hozzászólások

Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2012, május 30 - 14:44

Játékos,  könnyed, és  több alternatívát rejt.

Lehet a folytatás, a várakozás izgalmába, vagy  a fásultságba  vonatozó.

Szeretem vers.

Toma

2012, május 30 - 14:58

Meglátásod szakértő szemre vall (nem vagy te szerk. valahol?) :)

Köszönöm Ágotám!


M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2012, május 30 - 19:30

Érdekes és szép, tele van történéssel, árulkodó gondolatokkal.

Toma

2012, május 30 - 19:46

Köszönöm Sea, örülök hogy tetszett.


Toma

2012, május 30 - 23:59

Joe, nagyon érdekes, amit mondasz, mert délután pont ezen gondolkoztam. Mikor a verset írtam, ezt a modernséget nem éreztem, de amikor ekészült, akkor többször elolvasva pont ez jutott eszembe. Éreztem benne valami nagyon mait, kerestem is, hogy melyik részében bújkál ez, a gördülékeny sorokban kerestem, vagy a szóhasználatban, de aztán feladtam, de az érzés megmaradt.

Te most újra előhoztad ezt, hogy megtaláljam... :) (íme az egyik nem tudatos jegye a versnek!)


hubart képe

hubart

2012, június 1 - 13:41

Igen hangulatos, és képszerű! Örömmel olvastam!

Toma

2012, június 1 - 16:26

Köszönöm Feri, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett!


ermi-enigma

2012, június 1 - 14:02

Félő, hogy az a sellő addig évődik a szárazon, hogy belepusztul......a kéj szó rontja a vers szerelmes hangulatát...amúgy meg nem rossz...:)

Toma

2012, június 1 - 16:30

Köszönöm. Az is volt a cél, hogy rontsa (vagyis bizonytalanságot keltsen - ha est érzed, akkor elértem célomat). Az utolsó verszak tele van bántó vagy furcsa szavakkal (sipol, kisiklik, ragad, menetrend stb...)

A sellőt meg vidd be a vízbe te :)


ermi-enigma

2012, június 1 - 22:23

Ma  már minden szó elfogadott ...sőt ....a furcsa szókapcsolasok jelentenek valami újat...mert ugye már mindent megírtak az elődök....én csak a kéj szót kifogásoltam....mert ronda...

a sellót nem viszem...nagy baj vele az, hogy pont a lényeges részeknél hal...tehát használhatatlan...:))))))

Toma

2012, június 1 - 23:18

Talán nem értjük egymást: furcsa és bántó a szerelmi ágyban (gondolom nehéz úgy műveni, ha valaki menetrendet olvas, vagy sípol, vagy éppen valami félrecsúszik, vagy éppen beragad. A kéjnek meg rondának kell lenni, mert a síp összetör mindent - a vers nem biztos, hogy szépséget kell hogy sugározzon, mert ez nem egy szerelem, ez egy kényszeredett szerelem). De talán nem magyarázom tovább inkább. Nem a szavakról önmagukban beszélek.

 de emberré válik valamilyen varázslatra !  :)))


kingfisher

2012, június 1 - 21:17

Engem az ilyen versek vonzanak igazán, s ezt olvasva nem csalódtam. Sőt! Nagyon tetszett. Annyira képszerű, hogy szinte kézzel megérinthető. Egy festő vagy, aki szavakkal festette ezt a csodálatosan szép festményt, amelynek hangulata ott lebeg bennünk minden nap, még akkor is, ha a menetrend-valóságban ezt nem érezzük.  Csak akkor, ha már elment a vonat...

kingfisher

Toma

2012, június 1 - 23:28

Köszönöm, Zsolt, hogy olvastad, örülök, hogy tetszett. Valóban szeretek festeni, a versek mindig képként alakulnak ki először a fejemben. Talán igazad van, ha még nem is vagyunk ilyen tipusú szerelemben, ez a kép, a hajnal, mikor a szerelmesek elválnak, ez annyira sokszor bemutatott, hogy nagyon könnyű magunkénak érezni...


Kőszeghy Miklós

2012, június 1 - 23:38

Tetszik nekem is ez a vers, de azzal a sellővel bizony van bajom. Valahogy ez a sellő-szellő rímpár az, ami nem stimmel. Nem formailag. Úgy nagyon is rendben van, de az az ember érzése, hogy olyan alibiszerű rím ez. Az az igazság, hogy a szellőre talán nincs is igazán más rím, így aztán eleve számít az olvasó a sellőre. És szegény ha már belekerült a versbe, valamit tennie is kell, hogy valamiképp kapcsolódhasson a tartalomhoz, így aztán évődik. (itt mintha elírás volna, vagy valóban évedő akart lenni?).

Toma

2012, június 2 - 01:10

Igen, valóban annak tűnik az a rím, az igazság az, hogy a sellő képe volt előbb. Tehát az (r)évedő (az én ismereteim szerint az évedő a révedő szóból ered, bár valami köze van az évődő szóhoz is, bár lehet, hogy rosszul tudom és nem jó az egész) tünődő, mélázó, menne a vizbe vagy maradó sellő volt előbb, és arra kerestem vissza a szellőt (sőt ott teljesen más sor volt korábban... még az előző sorhoz, tükörhöz kapcsolódó). Ettől még mindig lehetne eröltetett, de akkor a szellő az...

Talán azt az eredetit kellett volna megtartani, és a sellőt eldobni, most már nem emlékszem sajnos rá.

Valahogy azért is akartam a sellőt, mert itt már kezdtem felborítani az idilli képet... és hogy a lány olyan helyen van, ahol elvileg már nem kéne lennie (vizben a part helyet - mennie kell, hiszen már nem oda való - vagyis elmegy a vonat...)

Köszönöm, hogy ezeket leírtad, mert megrpóbálo megnézni a telefonomon, hogy megvan-e még az eredeti... elondolkodtatott...