Tanítsd meg

Széles a nagyvilág, Emberek,
de öröm nyomában jár a bú.
Amíg az akarat szendereg,
addig az álmunk csak zárt kapu.

Megvirradt. Ébredni kéne már,
hiszen a feladat rengeteg;
nézz csak szét, új tavasz fénye vár,
mozduljon mind, aki nem beteg!

De ne a világba szerteszét,
mint ősszel a szélfútt vén katáng!
Használja mindenki itt eszét,
két karját! Ezt várja szép hazánk!

Kétséggel költöznek el sokan,
de akit e földhöz köt eresz,
hiszi, hogy a jövő megfogan,
s zöldágra vergődni kötelez.

Akinek hite rég elveszett,
vére a nemzetért nem hevül.
Neveld hát szívvel a gyermeked,
maradjon magyarnak, emberül.

2015. márc. 28.