Találkozás
Beküldte hzsike - 2013, április 20 - 09:59
Szemében halványul a fény,
hajába Hold-ezüstös ősz vegyül,
a múltja tengerében elmerül,
köténye megfakult - szatén.
Gyengéden ringatja a „szék”,
kezeit vén ölébe ejtve ül,
kimerült, hátradűlve szenderül -
küldi tán’ irgalmát az ég.
Szájszegén rebben kis mosoly -
eljött hát! - Istenével szembesül,
megbékél, szívverése csendesül;
s lelkében áhítat honol.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, április 20 - 16:33
Permalink
Alázat és tartás, emberi
Alázat és tartás, emberi méltóság, és az elmúlás csendes szépsége.Én csak gratulálni tudok ezkhez a sorokhoz.
hzsike
2013, április 21 - 18:09
Permalink
Köszönöm szépen az olvasást,
Köszönöm szépen az olvasást, a kedves szavaidat Seám.
Szeretettel fogadtalak itt a versemnél:Zsike)
Mysty Kata
2013, április 20 - 17:15
Permalink
Szépbe merengés, neve halál!
Szépbe merengés, neve halál! Azt mondják , ki mint élt úgy is hal....természetesen!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, április 21 - 18:10
Permalink
Én is így tudom, kedves
Én is így tudom, kedves Katám. Köszönöm szépen, hogy ide is eljöttél hozzám. Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)
Haász Irén
2013, április 22 - 13:37
Permalink
Békés, szép elmúlás. Bár
Békés, szép elmúlás. Bár mindig ilyen lenne mindenkinek...
hzsike
2013, április 22 - 17:19
Permalink
Nem kis kívánság ez, kedves
Nem kis kívánság ez, kedves Irénkém...Köszönöm szépen, kedves szavaidat. Szeretettel:Zsike:)